HU/SB 3.5.39
39. VERS
- devā ūcuḥ
- namāma te deva padāravindaṁ
- prapanna-tāpopaśamātapatram
- yan-mūla-ketā yatayo ’ñjasoru-
- saṁsāra-duḥkhaṁ bahir utkṣipanti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devāḥ ūcuḥ–a félistenek mondták; namāma–felajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat; te–Neked; deva–ó, Urunk; pada-aravindam–lótuszláb; prapanna–meghódolt; tāpa–szenvedés; upaśama–lenyom; ātapatram–ernyő; yat-mūla-ketāḥ–a lótuszlábak menedéke; yatayaḥ–nagy bölcsek; añjasā–teljesen; uru–nagy; saṁsāra-duḥkham–az anyagi lét gyötrelmei; bahiḥ–ki; utkṣipanti–erővel dob.
FORDÍTÁS
A félistenek így szóltak: Ó, Urunk! Lótuszlábad a meghódolt lelkeknek olyan, mint egy ernyő, mely megvédi őket az anyagi lét valamennyi gyötrelmétől. E menedék alatt minden bölcs megszabadul az anyagi szenvedésektől. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk hát lótuszlábadnak!
MAGYARÁZAT
Sok bölcs és szent próbálja legyőzni az újjászületést és a többi anyagi gyötrelmet. De közülük azok, akik az Úr lótuszlába alatt keresnek menedéket, minden szenvedéstől könnyedén megszabadulhatnak. Mások, akik egyéb utakat járva végeznek transzcendentális cselekedeteket, nem képesek erre – számukra rendkívül nehéz folyamat ez. Azt hihetik – természetellenes módon –, hogy felszabadulhatnak anélkül, hogy elfogadnák az Úr lótuszlábának menedékét, ez azonban lehetetlen. Az efféle látszólagos felszabadulás után az embernek újra az anyagi létbe kell zuhannia, még akkor is, ha szigorú lemondásokat és vezekléseket végzett. Ez a félistenek véleménye, akik nemcsak jártasak a védikus tudományban, de látják a múltat, a jelent és a jövőt is. Véleményük rendkívül értékes, mert arra kaptak felhatalmazást, hogy az univerzum irányításában töltsenek be vezető szerepeket. Az Úr jelöli ki őket e tisztségekre, mint bensőséges szolgáit.