HU/SB 4.6.39
39. VERS
- taṁ brahma-nirvāṇa-samādhim āśritaṁ
- vyupāśritaṁ giriśaṁ yoga-kakṣām
- sa-loka-pālā munayo manūnām
- ādyaṁ manuṁ prāñjalayaḥ praṇemuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—őt (az Úr Śivát); brahma-nirvāṇa—a brahmānandában; samādhim—transzban; āśritam—elmerült; vyupāśritam—támaszkodva; giriśam—az Úr Śiva; yoga-kakṣām—bal térdét egy megcsomózott anyaggal rögzítette; sa-loka-pālāḥ—a félistenekkel együtt (akiket Indra vezetett); munayaḥ—a bölcsek; manūnām—minden gondolkodó közül; ādyam—a legfőbb; manum—gondolkodó; prāñjalayaḥ—összetett kezekkel; praṇemuḥ—tiszteletteljes hódolatukat ajánlották.
FORDÍTÁS
Az Indra vezette bölcsek és félistenek összetett kézzel tiszteletteljes hódolatukat ajánlották az Úr Śivának. Az Úr Śiva sáfrányszínű ruhát viselt. Transzába mélyedve úgy tűnt, ő a legkiválóbb valamennyi bölcs között.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a brahmānanda szónak nagy jelentősége van. A brahmānandát vagy brahma-nirvāṇát Prahlāda Mahārāja magyarázza meg. Amikor az ember teljesen elmerül az adhokṣajában, vagyis Istenség Legfelsőbb Személyiségében, akit a materialista emberek az érzékeik segítségével sohasem foghatnak fel, akkor azt mondjuk, hogy a brahmānanda állapotában van.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége létét, nevét, formáját, természetét és kedvteléseit lehetetlen érzékelni, mert az Úr transzcendentális helyzetben van, túl a materialisták felfogásán. A materialisták amiatt, hogy nem tudják elképzelni vagy érzékelni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, úgy vélhetik, hogy Isten halott, a valóság azonban az, hogy Ő mindig létezik 'sac-cid-ānanda-vigrahájában, örök formájában. Az Úr formájára irányuló állandó meditációt samādhinak, eksztázisnak vagy transznak hívják. A samādhi különösen összpontosított figyelmet jelent. Aki szert tett arra a képességre, hogy mindig az Istenség Személyiségén meditál, az mindig transzban van, és szünet nélkül a brahma-nirvāṇa, a brahmānanda élvezetében van része. Az Úr Śiván is megmutatkoztak ezek a jelek, ezért azt mondják, hogy a brahmānandába merült.
Egy másik fontos szó a yoga-kakṣām. A yoga-kakṣā arra az ülőhelyzetre utal, amikor az ember bal combját szorosra kötött sáfrányszínű ruhája rögzíti. A manūnām ādyam szavak szintén jelentősek ebben a versben: filozófust, elmélkedő és okosan gondolkodó embert jelent. Az ilyen személyt manunak nevezik. Az Úr Śiváról ez a vers azt mondja, ő a gondolkodók között a legfőbb. Az Úr Śiva természetesen nem a haszontalan elmebeli spekulációval törődik, hanem — ahogyan azt az előző versből megtudhattuk — mindig azon gondolkodik, hogyan szabadítsa fel a démonokat, akik olyan alantas életet élnek. Azt mondják, hogy Sadāśiva az Úr Caitanya megjelenésének idején Advaita Prabhuként szállt alá. Advaita Prabhu leghőbb vágya az volt, hogy a bűnbe esett, feltételekhez kötött lelkeket az Úr Kṛṣṇa odaadó szolgálatának síkjára emelje. Az emberek akkoriban csupa haszontalan dolgot műveltek, ami csak meghosszabbította anyagi létüket, ezért az Úr Śiva az Úr Advaita formájában arra kérte a Legfelsőbb Urat, hogy jelenjen meg az Úr Caitanyaként, és szabadítsa fel ezeket az elesett lelkeket. Az Úr Caitanya valójában az Úr Advaita kérésére jelent meg. Az Úr Śivának szintén van egy sampradāyája, a Rudra-sampradāya. Ő mindig arra gondol, hogyan szabadíthatná fel az elesett lelkeket, ahogyan azt az Úr Advaita Prabhu is megmutatta.