HU/SB 4.16.2
2. VERS
- nālaṁ vayaṁ te mahimānuvarṇane
- yo deva-varyo ’vatatāra māyayā
- venāṅga-jātasya ca pauruṣāṇi te
- vācas-patīnām api babhramur dhiyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na alam—nem képes; vayam—mi; te—tiéd; mahima—dicsőség; anuvarṇane—leírni; yaḥ—te, aki; deva—az Istenség Személyisége; varyaḥ—legkiválóbb; avatatāra—alászállt; māyayā—belső energiája révén vagy indokolatlan kegyéből; vena-aṅga—Vena király testéből; jātasya—aki megjelent; ca—és; pauruṣāṇi—dicső tettek; te—tiéd; vācaḥ-patīnām—a nagy szónokoknak; api—noha; babhramuḥ—megzavarodtak; dhiyaḥ—az elmék.
FORDÍTÁS
A dalnokok így folytatták: Kedves király! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu közvetlen inkarnációja vagy, s indokolatlan kegyéből szálltál alá a földre, ezért lehetetlen, hogy kiváló tetteidet méltóképpen magasztaljuk. Noha Vena király testén keresztül jelentél meg, még a nagy szónokok, az Úr Brahmā és a félistenek sem képesek arra, hogy dicső tetteidről valóban leírást adjanak.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a māyayā szó azt jelenti: „indokolatlan kegyedből”. A māyāvādī filozófusok a māyā szót úgy magyarázzák, hogy illúziót vagy hamisat jelent. A māyā szónak azonban más jelentése is van: „indokolatlan kegy”. Kétféle māyā van: yogamāyā és mahāmāyā. A mahāmāyā yogamāyā kiterjedése, s a két māyā az Úr belső energiájának két különböző megjelenése. Ahogyan a Bhagavad-gītā elmondja, az Úr belső energiája révén jelenik meg (ātma-māyayā). El kell utasítanunk tehát azt a māyāvāda magyarázatot, miszerint az Úr egy olyan testben jelenik meg, amit a külső, az anyagi energia ad Neki. Az Úr és inkarnációja egyaránt teljesen függetlenek, s a belső energia révén bárhol, bármikor megjelenhetnek. Bár Pṛthu Mahārāja Vena király úgynevezett „halott testéből” jött a világra, mégis az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációja volt, aki az Úr belső energiáján keresztül jelent meg. Az Úr bármilyen családban megjelenhet — néha hal-inkarnációként (matsya-avatāraként) vagy vadkan-inkarnációként (varāha-avatāraként) száll alá. Belső energiája segítségével teljesen szabadon és függetlenül bárhol megjelenhet. Azt mondják, hogy Ananta, az Úr egyik inkarnációja, akinek végtelen sok szája van, soha nem ér az Úr dicsőítésének végére, noha időtlen idők óta az Úrról beszél. Mit mondhatnánk hát a félistenekről, például az Úr Brahmāról, az Úr Śiváról és a többiekről? Az Úr śiva-viriñci-nutam, mondják: a félistenek, köztük az Úr Śiva és az Úr Brahmā örökké Őt imádják. Ha a félistenek nem találnak megfelelő szavakat az Úr dicsőségének leírásához, akkor mit mondhatnánk másokról? Éppen ezért a dalnokok, a sūta és a māgadha úgy érezték, alkalmatlanok arra, hogy Pṛthu királyról beszéljenek.
Aki az Urat a legkiválóbb költeményekkel dicsőíti, megtisztul. Nem vagyunk ugyan alkalmasak arra, hogy megfelelő módon ajánljuk imáinkat az Úrnak, annak érdekében azonban, hogy megtisztuljunk, mégis kötelességünk, hogy megpróbáljuk. Nem szabad abbahagynunk az Úr dicsőítését, csak mert olyan félistenek, mint az Úr Brahmā és az Úr Śiva sem tudják megfelelően magasztalni Őt. Ellenkezőleg: ahogy Prahlāda Mahārāja mondta, saját képességének megfelelően mindenkinek dicsőítenie kell az Urat. Ha komoly és őszinte bhakták vagyunk, az Úr megadja majd nekünk az értelmet, hogy megfelelően ajánlhassuk fel imáinkat.