HU/SB 6.9.52
52. VERS
- sa vā adhigato dadhyaṅṅ
- aśvibhyāṁ brahma niṣkalam
- yad vā aśvaśiro nāma
- tayor amaratāṁ vyadhāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; vā—bizonyára; adhigataḥ—elérve; dadhyaṅ—Dadhyañca; aśvibhyām—a két Aśvinī-kumārának; brahma—lelki tudás; niṣkalam—tiszta; yat vā—ami által; aśvaśiraḥ—Aśvaśira; nāma—nevű; tayoḥ—a kettőnek; amaratām—felszabadulást az életében; vyadhāt—kapta.
FORDÍTÁS
A szent Dadhyañca, akit Dadhīciként is ismernek, elsajátította a lelki tudományt, majd átadta azt az Aśvinī-kumāráknak. Azt mondják, hogy Dadhyañca egy ló fején keresztül mantrákat adott nekik, s emiatt ezeket a mantrákat Aśvaśirának nevezik. Miután az Aśvinī-kumārák megkapták Dadhīcitől a lelki tudomány mantráit, jīvan-muktává váltak, azaz jelen életükben elérték a felszabadulást.
MAGYARÁZAT
A következő történetet sok ācārya meséli el magyarázataiban:
niśamyātharvaṇaṁ dakṣaṁ pravargya-brahmavidyayoḥ. dadhyañcaṁ samupāgamya tam ūcatur athāśvinau. bhagavan dehi nau vidyām iti śrutvā sa cābravīt. karmaṇy avasthito ’dyāhaṁ paścād vakṣyāmi gacchatam. tayor nirgatayor eva śakra āgatya taṁ munim. uvāca bhiṣajor vidyāṁ mā vādīr aśvinor mune. yadi mad-vākyam ullaṅghya bravīṣi sahasaiva te. śiraś-chindyāṁ na sandeha ity uktvā sa yayau hariḥ. indre gate tathābhyetya nāsatyāv ūcatur dvijam. tan-mukhād indra-gaditaṁ śrutvā tāv ūcatuḥ punaḥ. āvāṁ tava śiraś chittvā pūrvam aśvasya mastakam. sandhāsyāvas tato brūhi tena vidyāṁ ca nau dvija. tasminn indreṇa sañchinne punaḥ sandhāya mastakam. nijaṁ te dakṣiṇāṁ dattvā gamiṣyāvo yathāgatam. etac chrutvā tadovāca dadhyaṅṅ ātharvaṇas tayoḥ pravargyaṁ brahma-vidyāṁ ca sat-kṛto ’satya-śaṅkitaḥ.
Dadhīci, a nagy szent tökéletes tudással rendelkezett arról, hogyan kell gyümölcsöző cselekedeteket végezni, s ezenkívül a lelki tudomány terén is fejlett szinten állt. Tudták ezt az Aśvinī-kumārák is, ezért egyszer felkeresték őt, s könyörögni kezdtek neki, hogy tanítsa őket a lelki tudományra (a brahma-vidyāra). „Most a gyümölcsöző cselekedetek érdekében végzek áldozatokat. Gyertek vissza később!” — válaszolta Dadhīci Muni. Amikor az Aśvinī-kumārák elmentek, Indra, a mennyek királya jelent meg Dadhīcinél, s így szólt: „Kedves Muni! Az Aśvinī-kumārák csak orvosok. Kérlek, ne add át nekik a lelki tudományt! Ha figyelmeztetésem ellenére mégis megteszed, úgy foglak megbüntetni, hogy a fejedet veszem!” Miután így megfenyegette Dadhīcit, Indra visszatért a mennyei bolygókra. Az Aśvinī-kumārák, akik tudták, mire vágyik Indra, visszatértek, s újra könyörögni kezdtek Dadhīcihez, hogy adja át nekik a brahma-vidyāt. Amikor a nagy szent, Dadhīci elmondta nekik, mivel fenyegette meg őt Indra, az Aśvinī-kumārák így válaszoltak: „Hadd vágjuk le először mi a fejedet, s hadd tegyünk a helyére egy lófejet! A lófejen keresztül átadhatod a brahma-vidyát, s amikor Indra visszatér, hogy a fejedet vegye, mi majd megjutalmazunk, s visszaadjuk eredeti fejedet.” Dadhīci már megígérte az Aśvinī-kumāráknak, hogy megtanítja nekik a brahma-vidyāt, ezért elfogadta indítványukat. Így aztán ezt a brahma-vidyāt amiatt, hogy Dadhīci egy ló száján keresztül adta át, Aśvaśirának is nevezik.