HU/SB 7.1.8
8. VERS
- jaya-kāle tu sattvasya
- devarṣīn rajaso ’surān
- tamaso yakṣa-rakṣāṁsi
- tat-kālānuguṇo ’bhajat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jaya-kāle—amikor előtérbe kerül; tu—valójában; sattvasya—a jóságnak; deva—a félistenek; ṛṣīn—és a bölcsek; rajasaḥ—a szenvedélynek; asurān—a démonok; tamasaḥ—a tudatlanságnak; yakṣa-rakṣāṁsi—a yakṣák és a rākṣasák; tat-kāla-anuguṇaḥ—az adott időnek megfelelően; abhajat—elősegítve.
FORDÍTÁS
Amikor a jóság kötőereje kerül fölénybe, ez a kötőerő, mellyel a Legfelsőbb Úr itatja át és tölti fel őket, a bölcsek és a félistenek virágzását segíti. Amikor a szenvedély kötőereje az uralkodó, a démonok virágkora köszönt be, s amikor a tudatlanság válik szembetűnővé, a yakṣák és a rākṣasák élik boldogan világukat. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége jelen van mindenki szívében, és segíti a sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa visszahatásait.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége senki iránt sem elfogult. A feltételekhez kötött lélekre az anyagi természet különféle kötőerői hatnak, s az anyagi természet mögött az Istenség Legfelsőbb Személyisége áll. A sattva-guṇa, a rajo-guṇa és a tamo-guṇa hatása alatt elért győzelem vagy vereség azonban a kötőerők okozta visszahatásnak, és nem a Legfelsőbb Úr részrehajlásának köszönhető.
- sattvādayo na santīśe
- yatra ca prākṛtā guṇāḥ
- sa śuddhaḥ sarva-śuddhebhyaḥ
- pumān ādhyaḥ prasīdatu
- hlādinī sandhinī samvit
- tvayy ekā sarva-saṁsthitau
- hlāda-tāpa-karī miśrā
- tvayi no guṇa-varjite'
A Bhāgavata-sandarbha e kijelentése szerint amiatt, hogy a Legfelsőbb Úr mindig transzcendentálisan az anyagi kötőerők fölött áll, e kötőerők sohasem lehetnek hatással Rá. Ez jellemzi az élőlényt is, de mivel őt az anyagi természet feltételekhez köti, feltételekhez kötött lélekként még az Úr gyönyörenergiája is gyötrelmet okozva nyilvánul meg benne. Ha a feltételekhez kötött léleknek az anyagi világban élvezetben van része, azt szenvedések sora követi. Láttuk például, hogy a rajo-guṇa és a tamo-guṇa hatása alatt vívott két hatalmas világháborúban valójában mindkét fél vesztes volt. A németek hadat üzentek az angoloknak, hogy elpusztítsák őket, ám a vége az lett, hogy mindkét sereg elpusztult. Noha a szövetséges hatalmak látszólag győzelmet arattak — legalábbis hivatalosan —, valójában senki sem nyert. Ezért azt a következtetést kell levonnunk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége senkivel szemben sem részrehajló. Mindenki az anyagi természet különféle kötőerőinek hatása alatt cselekszik, és amikor a különféle kötőerők uralkodóvá válnak, hatásuk alatt hol a félistenek, hol pedig a démonok tűnnek győztesnek.
Mindenki a kötőerők irányítása alatt végrehajtott tettei gyümölcseit élvezi. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 14.11—13) is megerősíti:
- sarva-dvāreṣu dehe ’smin
- prakāśa upajāyate
- jñānaṁ yadā tadā vidyād
- vivṛddhaṁ sattvam ity uta
- lobhaḥ pravṛttir ārambhaḥ
- karmaṇām aśamaḥ spṛhā
- rajasy etāni jāyante
- vivṛddhe bharatarṣabha
- aprakāśo ’pravṛttiś ca
- pramādo moha eva ca
- tamasy etāni jāyante
- vivṛddhe kuru-nandana
„A jóság kötőerejének megnyilvánulásait akkor tapasztaljuk, amikor a test minden kapuját tudás ragyogja be.”
„Ó, Bhāraták vezére, ha a szenvedély minősége van növekvőben, akkor erős ragaszkodás, gyümölcsöző cselekedetek, fáradhatatlan törekvés, valamint fékezhetetlen vágy és sóvárgás alakul ki.”
„Ó, Kuru fia! A tudatlanság kötőerejének erősödésével sötétség, tétlenség, őrület és illúzió nyilvánul meg.”
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki mindenki szívében jelen van, csupán a különféle tettek eredményeit adja meg, s mentes a részrehajlástól. Ő felügyel a győzelemre és a vereségre, de egyikben sincs része.
Az anyagi természet különféle kötőerői nem mind egyszerre működnek. E kötőerők kölcsönhatásai pontosan olyanok, mint az évszakok váltakozása. Néha a rajo-guṇa, néha a tamo-guṇa, néha pedig a sattva-guṇa hatása erősödik. A félisteneket általában a sattva-guṇa itatja át, ezért amikor a démonokkal harcolnak, ők aratnak győzelmet, mert sattva-guṇa tulajdonságaik az uralkodóak. Ez azonban nem a Legfelsőbb Úr részrehajlása.