HU/SB 7.1.16
16. VERS
- śrī-yudhiṣṭhira uvāca
- aho aty-adbhutaṁ hy etad
- durlabhaikāntinām api
- vāsudeve pare tattve
- prāptiś caidyasya vidviṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-yudhiṣṭhiraḥ uvāca—Yudhiṣṭhira Mahārāja mondta; aho—ó; ati-adbhutam—nagyon csodálatos; hi—bizonyára; etat—ezt; durlabha—nehéz elérni; ekāntinām—a transzcendentalistáknak; api—még; vāsudeve—Vāsudevában; pare—a legfelsőbb; tattve—az Abszolút Igazság; prāptiḥ—az eredmény; caidyasya—Śiśupāláé; vidviṣaḥ—irigy.
FORDÍTÁS
Yudhiṣṭhira Mahārāja így szólt: Milyen csodálatos, hogy Śiśupāla, a démon az Istenség Legfelsőbb Személyisége testébe merült, annak ellenére, hogy hihetetlenül irigy volt! Ezt a sāyujya-muktit még a kiváló transzcendentalisták sem érhetik el. Hogyan tehetett szert rá akkor az Úr ellensége?
MAGYARÁZAT
A transzcendentalistáknak két csoportja van: a jñānīk és a bhakták. A bhakták nem vágynak arra, hogy az Úr létébe olvadjanak, ám a jñānīk igen. Śiśupāla nem volt sem jñānī, sem bhakta, az Úr iránti irigységével mégis elérte azt a kimagasló helyzetet, hogy az Úr testébe merüljön. Ez kétségtelenül megdöbbentő volt, ezért Yudhiṣṭhira Mahārāja arról érdeklődött, mi volt az oka az Úr rejtélyes kegyének, amelyben Śiśupālát részesítette.