HU/SB 7.1.17
17. VERS
- etad veditum icchāmaḥ
- sarva eva vayaṁ mune
- bhagavan-nindayā veno
- dvijais tamasi pātitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat—ezt; veditum—tudni; icchāmaḥ—vágyunk; sarve—mind; eva—bizonyára; vayam—mi; mune—ó, nagy bölcs; bhagavat-nindayā—az Úr gyalázása miatt; venaḥ—Vena, Pṛthu Mahārāja apja; dvijaiḥ—a brāhmaṇák; tamasi—a pokolba; pātitaḥ—dobták.
FORDÍTÁS
Ó, nagy bölcs! Mindannyian nagyon szeretnénk tudni, mi volt az oka, hogy az Úr ilyen kegyes volt! Hallottam, hogy hajdanán egy Vena nevű király gyalázta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ezért a brāhmaṇák arra kényszerítették, hogy a pokolba menjen. Śiśupālát is a pokolba kellett volna küldeni! Hogyan történhetett, hogy mégis az Úr létébe merült?