HU/SB 7.4.18
18. VERS
- śailā droṇībhir ākrīḍaṁ
- sarvartuṣu guṇān drumāḥ
- dadhāra loka-pālānām
- eka eva pṛthag guṇān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śailāḥ—a dombok és hegyek; droṇībhiḥ—a köztük húzódó völgyekkel; ākrīḍam—örömkertek Hiraṇyakaśipu számára; sarva—mind; ṛtuṣu—az évszakok során; guṇān—különböző tulajdonságok (gyümölcsök és virágok); drumāḥ—a füvek és a fák; dadhāra—végrehajtott; loka-pālānām—a többi félistennek, akik a természet működésének különféle területeiért felelősek; ekaḥ—egyedül; eva—valójában; pṛthak—különböző; guṇān—tulajdonságok.
FORDÍTÁS
A hegyek között húzódó völgyek Hiraṇyakaśipu élvezetének színterei lettek, aki olyan hatalmas volt, hogy a fák és bokrok minden évszakban rengeteg gyümölcsöt és virágot hoztak. Az univerzum három vezérének, Indrának, Vāyunak és Agninak a tulajdonságait, hogy öntöznek, felszárítanak és égetnek, Hiraṇyakaśipu egymaga tartotta kézben, a félistenek segítsége nélkül.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam elején olvashatjuk: tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayaḥ, ezt az anyagi világot a tűz, a víz és a föld vezérli, melyek egymással vegyülve formát öltenek. Ez a vers megemlíti, hogy a természet három minősége, kötőereje (pṛthag guṇān) különféle félistenek irányítása alatt működik. Indra király felelős az öntözésért, Vāyu félisten irányítja a levegőt és szárítja fel a vizet, míg a tüzet irányító félisten éget fel mindent. Hiraṇyakaśipu azonban a misztikus yogában végzett lemondásai révén olyan hatalmas lett, hogy ő maga irányított mindent, a félistenek segítsége nélkül.