HU/SB 7.9.22
22. VERS
- sa tvaṁ hi nitya-vijitātma-guṇaḥ sva-dhāmnā
- kālo vaśī-kṛta-visṛjya-visarga-śaktiḥ
- cakre visṛṣṭam ajayeśvara ṣoḍaśāre
- niṣpīḍyamānam upakarṣa vibho prapannam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő (az a legfelsőbb, független személy, aki külső energiáján keresztül megteremtette az anyagi elmét, amely minden szenvedés oka az anyagi világban); tvam—Te (vagy); hi—valójában; nitya—örökké; vijita-ātma—legyőzött; guṇaḥ—aki tulajdonának, az értelemnek; sva-dhāmnā—személyes lelki energiád által; kālaḥ—az idő elem (ami teremt és megsemmisít); vaśī-kṛta—irányításod alá vont; visṛjya—ami által minden okozat; visarga—és ok; śaktiḥ—az energia; cakre—az idő kerekébe (az ismétlődő születés és halál); visṛṣṭam—dobva; ajayā—külső energiád, a tudatlanság kötőereje által; īśvara—ó, legfelsőbb irányító; ṣoḍaśa-are—tizenhat küllővel (ami az öt anyagi elem, a tíz érzék és az érzékek vezére, az elme); niṣpīḍyamānam—törve (a kerék alatt); upakarṣa—kegyesen vegyél engem (lótuszlábad menedékébe); vibho—ó, leghatalmasabb; prapannam—aki teljesen meghódoltam Neked.
FORDÍTÁS
Kedves Uram, ó, leghatalmasabb! Te teremtetted ezt a tizenhat alkotórészből álló anyagi világot, mégis transzcendentálisan anyagi kötőerőik fölött állsz. Teljes mértékben Te uralkodsz tehát ezen anyagi kötőerők fölött, melyek sohasem kerekedhetnek Föléd. Az idő elem így Téged képvisel. Uram, ó, Legfelsőbb, Téged senki sem győzhet le! Engem azonban az idő kereke összetör, ezért teljesen meghódolok Neked. Kérlek hát, fogadj lótuszlábad oltalmába!
MAGYARÁZAT
Az anyagi gyötrelmek kerekét szintén az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette, Ő azonban nem áll az anyagi energia irányítása alatt. Ellenkezőleg: Ő irányítja az anyagi energiát, míg mi, az élőlények annak irányítása alatt állunk. Amikor elhagyjuk eredeti helyzetünket (jīvera ‘svarūpa’ haya —— kṛṣṇera ‘nitya-dāsa’), az Istenség Legfelsőbb Személyisége megteremti ezt az anyagi energiát és hatását a feltételekhez kötött lélekre. Ő tehát a Legfelsőbb, és csak Ő képes megvédelmezni a feltételekhez kötött lelket az anyagi természet támadásaitól (mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te). Māyā, a külső energia szünet nélkül záporozza a feltételekhez kötött lélekre az anyagi világ háromféle gyötrelme okozta szenvedéseket. Az előző versben ezért Prahlāda Mahārāja így imádkozott az Úrhoz: „Rajtad kívül, Uram, senki sem menthet meg engem.” Prahlāda Mahārāja azt is elmagyarázta, hogy a gyermeket védelmezői, azaz a szülei nem tudják megvédeni a születés és a halál csapásától, az orvostudomány és az orvos nem képesek megmenteni az embert a haláltól, s egy hajó vagy más hasonló mentőeszköz sem segíthet a fuldoklón, mert mindent az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányít. A szenvedő emberiségnek tehát meg kell hódolnia Kṛṣṇa előtt, ahogyan azt Kṛṣṇa Maga kéri a Bhagavad-gītā utolsó tanításában ([[HU/BG 18.66|BG 18.66):
- sarva-dharmān parityajya
- mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
- ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo
- mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ
„Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Az emberi társadalomnak meg kell fogadnia ezt a tanácsot, és így Kṛṣṇa segítségével megmenekülhet attól a veszélytől, hogy az idő, azaz a múlt, a jelen és a jövő kereke összetörje.
A niṣpīḍyamānam („összetörve”) szó nagyon fontos. Az anyagi körülmények között valójában az élőlények mind újra és újra összetörnek. Ahhoz, hogy megszabaduljunk ettől a helyzettől, oltalmat kell keresnünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél. Így lehetünk boldogok. A prapannam szó szintén nagyon fontos, mert ha valaki nem hódol meg teljesen a Legfelsőbb Úrnak, nem menekülhet meg attól, hogy összetörjön. A bűnözőt a kormány börtönbe veti, ugyanez a kormány azonban szabadon is engedheti a bűnözőt, ha kedve tartja. Hasonló módon nekünk is biztosan tudnunk kell, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége az, aki anyagi szenvedéssel sújtott bennünket, ezért ha meg akarunk szabadulni e szenvedéstől, ugyanehhez az irányítóhoz kell fordulnunk. Így menekülhetünk meg az anyagi körülményektől.