HU/SB 7.9.39
39. VERS
- naitan manas tava kathāsu vikuṇṭha-nātha
- samprīyate durita-duṣṭam asādhu tīvram
- kāmāturaṁ harṣa-śoka-bhayaiṣaṇārtaṁ
- tasmin kathaṁ tava gatiṁ vimṛśāmi dīnaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—semmiképpen sem; etat—ez; manaḥ—elme; tava—Tiéd; kathāsu—transzcendentális témákban; vikuṇṭha-nātha—ó, Vaikuṇṭha Ura, a világé, ahol nincs aggodalom; samprīyate—megbékélt, vagy érdeklődik iránta; durita—bűnös cselekedetek által; duṣṭam—beszennyezett; asādhu—becstelen; tīvram—nagyon nehéz irányítani; kāma-āturam—örökké vágyakkal és kéjes hajlamokkal van teli; harṣa-śoka—néha az öröm, néha a bánat által; bhaya—és néha a félelem által; eṣaṇā—és a vágyakozás által; ārtam—kínzott; tasmin—az elmének ebben az állapotában; katham—hogyan; tava—Tiéd; gatim—transzcendentális cselekedetek; vimṛśāmi—végig fogom gondolni és megpróbálom megérteni; dīnaḥ—aki nagyon bűnös és szerencsétlen vagyok.
FORDÍTÁS
Ó, Vaikuṇṭha bolygók kedves Ura, a birodalomé, ahol nincs aggodalom! Elmém rendkívül bűnös és kéjes, mert néha az állítólagos boldogság, néha pedig az állítólagos szenvedés keríti hatalmába. Bánat és félelem tölti meg, s örökké egyre több pénz után sóvárog. Ezt a szennyes elmét a Rólad szóló történetek sohasem teszik elégedetté. Milyen bűnös és szerencsétlen vagyok! Ilyen körülmények között élve hogyan leszek képes tetteidről beszélni?
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārāja ebben a versben közönséges embernek tünteti fel magát, noha valójában fölötte áll ennek az anyagi világnak. Örökké a lelki világ Vaikuṇṭha bolygóin él, ám az elesett lelkek kedvéért megkérdezi, hogy ha az elméjét mindig anyagi dolgok háborgatják, hogyan tud az Úr transzcendentális helyzetéről beszélgetni. Az elme azért válik bűnössé, mert bűnöket követünk el. Mindent, ami nem áll kapcsolatban a Kṛṣṇa-tudattal, bűnösnek kell tekintenünk. Sőt, Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 18.66) a következőket követeli:
- sarva-dharmān parityajya
- mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja
- ahaṁ tvāṁsarva-pāpebhyo
- mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ
„Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj!” Amint az ember meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának, Kṛṣṇa azonnal megszabadítja a bűnös tettek visszahatásaitól. Arról tehát, aki nem hódol meg az Úr lótuszlábának, tudnunk kell, hogy bűnös, hogy ostoba, hogy a leghitványabb az emberek között, s hogy ateista hajlamai megfosztották minden igaz tudástól. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 7.15) is megerősíti:
- na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ
- prapadyante narādhamāḥ
- māyayāpahṛta-jñānā
- āsuraṁ bhāvam āśritāḥ
Az elmét ezért — s ez különösen ebben a Kali-korban fontos — meg kell tisztítani, s ez egyedül a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével lehetséges. Ceto-darpaṇa-mārjanam. Ebben a korban a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének folyamata az egyetlen módszer arra, hogy megtisztítsuk a bűnös elmét. Amikor az elme teljesen megtisztul minden bűnös visszahatástól, megérthetjük, mi a kötelességünk az emberi életformában. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom célja az, hogy tanítsa a bűnösöket, hogy a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésével jámbor ember lehessen belőlük.
- harer nāma harer nāma
- harer nāmaiva kevalam
- kalau nāsty eva nāsty eva
- nāsty eva gatir anyathā
A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésén kívül minden más folyamat haszontalan, ha meg akarjuk tisztítani a szívünket, hogy józanná és bölccsé váljunk ebben a Kali-korszakban. Prahlāda Mahārāja e folyamatot az előző versekben hitelesíti. Tvad-vīrya-gāyana-mahāmṛta-magna-cittaḥ. Ezenkívül azt is megerősíti, hogy ha elménkben mindig mélyen Kṛṣṇára tudunk gondolni, ez a tulajdonságunk meg fog tisztítani s mindig tisztán is fog tartani bennünket. Ahhoz, hogy megértsük az Urat és cselekedeteit, meg kell tisztítanunk az elménket az anyagi világ minden szennyeződésétől, s ezt elérhetjük pusztán azzal, hogy az Úr szent nevét énekeljük. Így megszabadulhatunk minden anyagi köteléktől.