HU/SB 7.11.14
14. VERS
- viprasyādhyayanādīni
- ṣaḍ-anyasyāpratigrahaḥ
- rājño vṛttiḥ prajā-goptur
- aviprād vā karādibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viprasya—a brāhmaṇának; adhyayana-ādīni—olvasni a Védákat stb.; ṣaṭ—hat (a Védák tanulmányozása és tanítása, a mūrti-imádat, mások tanítása erre az imádatra, adományok elfogadása és adományozás); anyasya—azoknak, akik nem brāhmaṇák (a kṣatriyáknak); apratigrahaḥ—anélkül hogy adományt fogadnának el másoktól (a kṣatriyák végezhetik a brāhmaṇák számára előírt öt másik kötelességet); rājñaḥ—a kṣatriyának; vṛttiḥ—a kenyérkereset módjai; prajā-goptuḥ—aki eltartja az alattvalókat; aviprāt—azoktól, akik nem brāhmaṇák; vā—vagy; kara-ādibhiḥ—jövedelemadókat, vámot, bírságokat szedni, stb.
FORDÍTÁS
A brāhmaṇának hat kötelessége van. A kṣatriya nem fogadhat el adományt, de a másik öt hivatást ő is végezheti. Egy király vagy kṣatriya nem vethet ki adót a brāhmaṇákra, de keresheti azzal a kenyerét, hogy csekélyke adót, vámot és bírságot szed a többi alattvalótól.
MAGYARÁZAT
Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura az alábbiakban elmagyarázza a brāhmaṇák és a kṣatriyák helyzetét. A brāhmaṇáknak hat feladata van, amelyek közül három kötelező: a Védák tanulmányozása, a mūrti-imádat és az adományozás. A tanítással, azzal, hogy másokat a mūrti-imádatra buzdítanak, valamint azzal, hogy ajándékokat fogadnak el, a brāhmaṇák szert tehetnek mindarra, amire életük során szükségük van. Ezt a Manu-saṁhitā is megerősíti:
- ṣaṇṇāṁ tu karmaṇām asya
- trīṇi karmāṇi jīvikā
- yajanādhyāpane caiva
- viśuddhāc ca pratigrahaḥ
A brāhmaṇák hat feladata közül három kötelező: a mūrti-imádat, a Védák tanulmányozása és az adományozás. Cserébe a brāhmaṇa fogadjon el ajándékokat, s ez legyen megélhetésének a forrása. Egy brāhmaṇa nem vállalhat el semmilyen hivatást a megélhetése érdekében. A śāstrák hangsúlyozzák, hogy ha valaki brāhmaṇának tartja magát, nem végezhet szolgálatot senki másnak, mert akkor leesik helyzetéből, és śūdrává válik. Śrīla Rūpa Gosvāmī és Sanātana Gosvāmī köztiszteletnek örvendő családból származtak, mivel azonban Nawab Hussain Shah szolgálatában álltak — nem mint közönséges hivatalnokok, hanem mint miniszterek —, kitagadták őket a brāhmaṇák közösségéből, sőt egészen olyanok lettek, mint a mohamedánok, még a nevüket is megváltoztatták. Ha egy brāhmaṇa nem nagyon tiszta, nem fogadhat el másoktól adományt. Adományt azoknak kell adnunk, akik tiszták. Ha valaki brāhmaṇa családban született, de śūdraként cselekszik, nem fogadhat el ajándékokat — ez szigorúan tilos. Noha a kṣatriyák szinte ugyanolyan képzettek, mint a brāhmaṇák, még ők sem fogadhatnak el adományt. Ez a vers az apratigraha szóval szigorúan megtiltja ezt. Ha még a kṣatriyáknak sem szabad adományt elfogadniuk, mit mondhatnánk az alacsonyabb társadalmi rendekről? A király vagy az állam számtalan formában szedhet adót az állampolgároktól — szedhet jövedelemadót, vámot, bírságot stb. —, de csakis akkor, ha képes teljes oltalmat nyújtani alattvalóinak, életüket és javaikat egyaránt megvédelmezve. Ha nem tudja megvédeni őket, nem szedhet adót. A brāhmaṇákra és a vaiṣṇavákra azonban, akik teljesen a Kṛṣṇa-tudat tetteibe merülnek, a király nem vethet ki semmiféle adót.