HU/SB 7.11.24
24. VERS
- śūdrasya sannatiḥ śaucaṁ
- sevā svāminy amāyayā
- amantra-yajño hy asteyaṁ
- satyaṁ go-vipra-rakṣaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śūdrasya—a śūdrának (a társadalom negyedrendű tagjának, a munkásnak); sannatiḥ—engedelmesség a felsőbb osztályoknak (a brāhmaṇáknak, a kṣatriyáknak és a vaiśyáknak); śaucam—tisztaság; sevā—szolgálat; svāmini—a mesternek, aki eltartja őt; amāyayā—kétszínűség nélkül; amantra-yajñaḥ—áldozatok végzése pusztán hódolat felajánlásával (mantrák nélkül); hi—bizonyára; asteyam—kerüli a lopást; satyam—igazmondás; go—tehenek; vipra—brāhmaṇák; rakṣaṇam—védelmezve.
FORDÍTÁS
Hódolatát ajánlja a társadalom felsőbb osztályainak [a brāhmaṇáknak, a kṣatriyáknak és a vaiśyáknak], mindig nagyon tiszta, mentes a kétszínűségtől, szolgálja a mesterét, áldozatot végez mantrák éneklése nélkül, nem lop, mindig igazat mond, és minden védelmet megad a teheneknek és a brāhmaṇáknak — ezek a śūdra tulajdonságai.
MAGYARÁZAT
Mindenki tapasztalhatta már, hogy a munkások, illetve a szolgák általában lopni szoktak. Az első osztályú szolga az, aki nem lop. Ez a vers azt javasolja, hogy egy első osztályú śūdra legyen nagyon tiszta, ne lopjon és ne hazudjon, és mindig szolgálja az urát. A śūdra részt vehet az áldozatokon és a védikus rituális szertartásokon a mesterével, de nem mondhatja ki a mantrákat, mert ezt csakis a társadalom felsőbb osztályainak tagjai tehetik. Ha valaki nem teljesen tiszta, és nem emelkedett fel a brāhmaṇák, kṣatriyák vagy vaiśyák szintjére — azaz nem dvija —, akkor a mantrák éneklése semmi hasznot nem hoz a számára.