HU/SB 7.11.30
30. VERS
- vṛttiḥ saṅkara-jātīnāṁ
- tat-tat-kula-kṛtā bhavet
- acaurāṇām apāpānām
- antyajāntevasāyinām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vṛttiḥ—kötelesség; saṅkara-jātīnām—az emberek kevert osztályainak (akik nem tartoznak a négy csoportba); tat-tat—a sajátjuknak megfelelően; kula-kṛtā—családi hagyomány; bhavet—legyen; acaurāṇām—nem hivatásos tolvajok; apāpānām—nem bűnös; antyaja—alacsonyabb osztályok; antevasāyinām—antevasāyīként vagy caṇḍālaként ismert.
FORDÍTÁS
A saṅkarának nevezett kevert osztályok közül azokat, akik nem tolvajok, antevasāyīnak vagy caṇḍāláknak [kutyaevőknek] hívják. Nekik szintén megvannak a saját családi hagyományaik.
MAGYARÁZAT
A társadalom négy fő csoportjának — a brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra rendeknek — a meghatározásáról már olvashattunk. Ebben a versben az antyajáról, a kevert osztályokról találunk leírást. A kevert osztályokat két csoportba soroljuk: pratilomaja és anulomaja. Ha egy felsőbb kasztba tartozó nő egy alacsonyabb rendű kasztba tartozó férfihoz megy feleségül, házasságuk neve pratilo, amikor pedig egy alsóbb kasztba tartozó nő egy olyan férfihez megy feleségül, aki egy felsőbb kasztba tartozik, annak a neve anulo. Az ilyen dinasztiák tagjai a család hagyományos foglalkozásait űzik: borbélyokként vagy mosodában dolgoznak, stb. Az antyaják közül azokat, akik valamilyen mértékben még mindig tiszták, mert nem lopnak, és nem ragaszkodnak a húsevéshez, az iváshoz, a nemi élethez és a szerencsejátékokhoz, antevasāyīnak hívják. Az alsóbb osztályokban a kasztok közötti házasság és a borivás megengedett, mert ezek az emberek a saját köreikben nem tekintik bűnösnek az efféle viselkedést.