HU/SB 7.14.35
35. VERS
- devarṣy-arhatsu vai satsu
- tatra brahmātmajādiṣu
- rājan yad agra-pūjāyāṁ
- mataḥ pātratayācyutaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
deva-ṛṣi—a félistenek és nagy szentek között, Nārada Munit is beleértve; arhatsu—a leginkább tiszteletreméltó és legimádandóbb személyiségek; vai—valóban; satsu—a nagy bhakták; tatra—ott (a Rājasūya-yajñánál); brahma-ātma-jādiṣu—és az Úr Brahmā fiai (például Sanaka, Sanandana, Sanat és Sanātana); rājan—ó, király; yat—akitől; agra-pūjāyām—az első, akit imádni kell; mataḥ—döntés; pātratayā—kiválasztották, mint legalkalmasabb személyt arra, hogy a Rājasūya-yajña elnöke legyen; acyutaḥ—Kṛṣṇa.
FORDÍTÁS
Ó, Yudhiṣṭhira király! Rājasūya áldozati szertartásod idején jelen voltak a félistenek, sok nagy bölcs és szent, köztük az Úr Brahmā négy fia, s én magam is ott voltam. Amikor azonban felmerült a kérdés, hogy ki legyen az első, akit imádnunk kell, mindenki az Úr Kṛṣṇára, a Legfelsőbb Személyre szavazott.
MAGYARÁZAT
Ez a vers Yudhiṣṭhira Mahārāja Rājasūya áldozatára utal. A gyülekezetben nagy felfordulás előzte meg annak a legkiválóbb személynek a kiválasztását, aki méltó az imádatra. Mindenki azon a véleményen volt, hogy Śrī Kṛṣṇát kell imádniuk. Śiśupāla volt az egyetlen, aki tiltakozott, és indulatos tiltakozása miatt az Istenség Legfelsőbb Személyisége végzett vele.