HU/SB 8.1.9
9. VERS
- śrī-manur uvāca
- yena cetayate viśvaṁ
- viśvaṁ cetayate na yam
- yo jāgarti śayāne ’smin
- nāyaṁ taṁ veda veda saḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-manuḥ uvāca—Svāyambhuva Manu mondta; yena—aki (az Istenség Személyisége); cetayate—mozgásba hozta; viśvam—az egész univerzumot; viśvam—az egész univerzumot (az anyagi világot); cetayate—élettel tölti meg; na—nem; yam—Ő, akit; yaḥ—Ő, aki; jāgarti—mindig éber (figyel minden cselekedetet); śayāne—miközben alszik; asmin—ebben a testben; na—nem; ayam—ez az élőlény; tam—Őt; veda—ismeri; veda—ismeri; saḥ—Ő.
FORDÍTÁS
Manu így szólt: A legfelsőbb élőlény teremtette meg ezt a mozgó anyagi világot, s nem ez az anyagi világ teremtette Őt. Amikor minden elnémul, a Legfelsőbb Lény éber szemtanú marad. Az élőlény nem ismeri Őt, Ő azonban mindent tud.
MAGYARÁZAT
Íme a különbség az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az élőlények között. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām. A Védák magyarázata szerint az Úr a legfelsőbb örökkévaló, a legfelsőbb rendű élőlény. A Legfelsőbb Lény és a közönséges élőlény között az a különbség, hogy amikor ez az anyagi világ megsemmisül, az élőlények álmodó vagy öntudatlan állapotban mind némán a feledés homályába merülnek, míg a Legfelsőbb Lény éber marad, s mindennek a szemtanúja. Ez az anyagi világ létrejön, fennmarad egy ideig, majd megsemmisül. A Legfelsőbb Lény azonban e változások során éber marad. Az élőlények anyagi állapotát az álmodás három szintje jellemzi. Amikor az anyagi világ ébren van és működik, ez egyfajta álom, egy éber álom. Amikor az élőlények elalszanak, ismét álmodnak, a megsemmisülés során pedig, amikor ez az anyagi világ megnyilvánulatlan állapotban van, öntudatlan állapotba kerülnek, s az álmodás egy másik szintjére lépnek. Így aztán az anyagi világban az élőlények minden szinten álmodnak, míg a lelki világban minden ébren van.