HU/SB 8.1.13
13. VERS
- sa viśva-kāyaḥ puru-hūta īśaḥ
- satyaḥ svayaṁ-jyotir ajaḥ purāṇaḥ
- dhatte ’sya janmādy-ajayātma-śaktyā
- tāṁ vidyayodasya nirīha āste
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ez az Istenség Legfelsőbb Személyisége; viśva-kāyaḥ—az univerzum teljes formája (az egész univerzum az Istenség Legfelsőbb Személyisége külső teste); puru-hūtaḥ—számtalan néven ismert; īśaḥ—a legfelsőbb irányító (aki teljes hatalommal rendelkezik); satyaḥ—a végső igazság; svayam—személyesen; jyotiḥ—önragyogó; ajaḥ—születetlen, kezdet nélküli; purāṇaḥ—a legidősebb; dhatte—végez; asya—ennek az univerzumnak; janma-ādi—a teremtése, fenntartása és megsemmisítése; ajayā—külső energiája által; ātma-śaktyā—személyes energiája által; tām—az a külső, anyagi energia; vidyayā—lelki energiája által; udasya—feladván; nirīhaḥ—minden vágy vagy cselekedet nélkül; āste—létezik (úgy, hogy az anyagi energia nincsen Rá hatással).
FORDÍTÁS
A kozmikus megnyilvánulás teljes egésze az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Abszolút Igazság teste, akinek millió és millió neve van, és aki korlátlan energiákkal rendelkezik. Önragyogó Ő, születetlen és változatlan. Ő mindennek a kezdete, Neki azonban nincsen kezdete. Amiatt, hogy külső energiájával Ő teremtette ezt a kozmikus megnyilvánulást, úgy tűnik, hogy Ő teremti, tartja fenn és pusztítja el az univerzumot, Ő azonban tétlen marad lelki energiájában, s az anyagi energia működése nincsen Rá hatással.
MAGYARÁZAT
Śrī Caitanya Mahāprabhu Śikṣāṣṭakájában kijelenti: nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktiḥ, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének sok neve van, melyeknek egyike sem különbözik Tőle, a Legfelsőbb Személytől. Ez a lelki létezés. Ha a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát énekeljük, ami a Legfelsőbb Úr neveiből áll, tapasztalhatjuk, hogy a név rendelkezik a személy minden potenciájával. Az Úr számtalan cselekedetet végrehajt, s e tettek alapján számtalan neve van. Yaśodā mama és Devakī mama fiaként jelent meg, ezért Devakī-nandanának és Yaśodā-nandanának hívják. Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate: az Úrnak sok-sok energiája van, s ezért sokféleképpen cselekszik. Ennek ellenére azonban van egy bizonyos neve. A śāstrák megmondják, melyik neveit énekeljük: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare. Nem kell kutatnunk egy név után, és nem kell kitalálnunk egyet. A szenteket és a śāstrákat kell követnünk az Úr szent neve éneklésekor.
Az anyagi és a lelki energia egyaránt az Úrhoz tartozik, mégis lehetetlen Őt megértenünk addig, amíg az anyagi energiában vagyunk. Amikor azonban a lelki energiába kerülünk, nagyon könnyen megismerhetjük az Urat. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.7.23) leírja: māyāṁ vyudasya cic-chaktyā kaivalye sthita ātmani. A külső energia ugyan az Úr energiája, de amikor valaki ebben az energiában van (mama māyā duratyayā (BG 7.14)), nagyon nehezen értheti meg Őt. Amint azonban a lelki energiába kerül, megértheti az Urat. A Bhagavad-gītā (BG 18.55) éppen ezért kijelenti: bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ, aki a valóságnak megfelelően akarja megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, annak el kell érnie a bhakti, a Kṛṣṇa-tudat síkját. Ez a bhakti különféle cselekedetekből áll (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam / arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ sakhyam ātma-nivedanam (SB 7.5.23)), és ahhoz, hogy megértsük az Urat, erre az útra, az odaadó szolgálat útjára kell lépnünk. Noha az emberek ezen a világon megfeledkeztek Istenről, és azt mondják, hogy Isten halott, ez nem így van. Ha csatlakozunk a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomhoz, megérthetjük Istent, és így boldogok lehetünk.