HU/SB 8.8.41-46
41-46. VERSEK
- etasminn antare viṣṇuḥ
- sarvopāya-vid īśvaraḥ
- yoṣid-rūpam anirdeśyaṁ
- dadhāra-paramādbhutam
- prekṣaṇīyotpala-śyāmaṁ
- sarvāvayava-sundaram
- samāna-karṇābharaṇaṁ
- sukapolonnasānanam
- nava-yauvana-nirvṛtta-
- stana-bhāra-kṛśodaram
- mukhāmodānuraktāli-
- jhaṅkārodvigna-locanam
- bibhrat sukeśa-bhāreṇa
- mālām utphulla-mallikām
- sugrīva-kaṇṭhābharaṇaṁ
- su-bhujāṅgada-bhūṣitam
- virajāmbara-saṁvīta-
- nitamba-dvīpa-śobhayā
- kāñcyā pravilasad-valgu-
- calac-caraṇa-nūpuram
- savrīḍa-smita-vikṣipta-
- bhrū-vilāsāvalokanaiḥ
- daitya-yūtha-pa-cetaḥsu
- kāmam uddīpayan muhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etasmin antare—ez után az eset után; viṣṇuḥ—az Úr Viṣṇu; sarva-upāya-vit—aki tudja, hogyan cselekedjen a különféle helyzetekben; īśvaraḥ—a legfelsőbb irányító; yoṣit-rūpam—egy gyönyörű nő alakjában; anirdeśyam—senki sem tudta megállapítani, ki Ő; dadhāra—felvette; parama—legfelsőbb; adbhutam—csodálatos; prekṣaṇīya—kellemes ránézni; utpala-śyāmam—fekete, mint egy frissen nőtt lótusz; sarva—mind; avayava—a test részei; sundaram—nagyon szépek; samāna—egyenlően elrendezett; karṇa-ābharaṇam—díszek a fülben; su-kapola—nagyon gyönyörű orca; unnasa-ānanam—arcán nemes orr; nava-yauvana—üde, fiatal; nirvṛtta-stana—nyugodt mellek; bhāra—súly; kṛśa—nagyon karcsú és vékony; udaram—derék; mukha—arc; āmoda—örömet okozva; anurakta—vonzotta; ali—méhek; jhaṅkāra—zümmögő hangot keltve; udvigna—az aggodalomtól; locanam—szemei; bibhrat—mozogtak; su-keśa-bhāreṇa—gyönyörű hajának súlyától; mālām—egy virágfüzérrel; utphulla-mallikām—teljesen kinyílott mallikā virágokból készült; su-grīva—szép nyak; kaṇṭha-ābharaṇam—gyönyörű ékszerekkel díszítve; su-bhuja—nagyon gyönyörű karok; aṅgada-bhūṣitam—karkötőkkel díszítve; viraja-ambara—nagyon tiszta ruha; saṁvīta—fedte; nitamba—mellek; dvīpa—szigetnek látszó; śobhayā—ilyen szépséggel; kāñcyā—az öv a derekán; pravilasat—beborítva; valgu—nagyon gyönyörű; calat-caraṇa-nūpuram—rezgő bokacsengettyű; sa-vrīḍa-smita—szemérmesen mosolyogva; vikṣipta—pillantva; bhrū-vilāsa—szemöldökeinek mozgása; avalokanaiḥ—rápillantva; daitya-yūtha-pa—a démonok vezéreire; cetaḥsu—a szív mélyén; kāmam—kéjes vágy; uddīpayat—ébredt; muhuḥ—állandóan.
FORDÍTÁS
Ekkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, aki minden áldatlan állapotot képes orvosolni, egy szépséges nő alakját öltötte Magára. Ez a nőként megjelenő inkarnáció, Mohinī-mūrti végtelen örömmel töltötte el az elmét. Bőrének színe olyan volt, mint a frissen nőtt fekete lótuszé, és testének minden részlete csodálatos volt. Mindkét fülében fülbevalók pompáztak. Szépséges orcája mellett fiatalságtól ragyogó arcát nemes vonalú orr ékesítette. Dús keblei miatt dereka rendkívül karcsúnak tűnt. Az arca és teste csábító illatára odasereglett méhek körülötte döngicséltek, s így szeme nyugtalanul ide-oda rebbent. Kivételes szépségű hajában mallikā virágokból készült füzért viselt. Vonzó formájú nyakát nyaklánc és más ékességek díszítették, karjait karkötők tették csodálatossá. Testét tiszta szári fedte, és keblei szigeteknek látszottak a szépség óceánjában. Lábait bokacsengettyűk ékesítették. Ahogy szemérmesen mosolyogva a démonokra pillantott, szemöldökének mozgására a démonokat egytől egyig kéjes vágyak kerítették hatalmukba, és mindannyian maguknak akarták Őt.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr egy szépséges hölgy alakjában jelent meg, hogy felébressze a démonok kéjes vágyait. Ez a vers tökéletes szépségéről ad leírást.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekének nyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „A tejóceán köpülése”