HU/SB 8.16.55
55. VERS
- dakṣiṇāṁ gurave dadyād
- ṛtvigbhyaś ca yathārhataḥ
- annādyenāśva-pākāṁś ca
- prīṇayet samupāgatān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dakṣiṇām—ajándékot, valamennyi pénzt vagy aranyat; gurave—a lelki tanítómesternek; dadyāt—adjon; ṛtvigbhyaḥ ca—és a lelki tanítómestert segítő papoknak; yathā-arhataḥ—amennyire lehetséges; anna-adyena—prasādát osztva; āśva-pākān—még a caṇḍāláknak is, azoknak, akik kutyahúshoz szoktak; ca—szintén; prīṇayet—tegye elégedetté; samupāgatān—mivel eljöttek a szertartásra.
FORDÍTÁS
Tegye elégedetté a lelki tanítómestert és a neki segítő papokat: ajándékozzon nekik ruhákat, ékszereket, teheneket és valamennyi pénzt. A prasāda kiosztásával okozzon örömet az egybegyűlteknek, még a legalacsonyabb rendű embereknek, a caṇḍāláknak [kutyahúsevőknek] is.
MAGYARÁZAT
A védikus rendszer az, hogy a prasādát a versben javasolt módon, minden megkülönböztetés nélkül kell kiosztani, függetlenül attól, hogy ki az, aki a prasādamot kapja. Mindegy, hogy valaki brāhmaṇa, śūdra, vaiśya vagy kṣatriya, vagy épp a legalacsonyabb rendű emberek egyike, azaz caṇḍāla, lássuk őt szívesen, hogy prasādát ehessen. Amikor azonban a caṇḍālák, az alacsonyabb vagy szegényebb réteg tagjai prasādát esznek, ez nem jelenti azt, hogy Nārāyaṇává vagy Viṣṇuvá válnak. Nārāyaṇa mindenki szívében ott lakozik, de ez nem jelenti azt, hogy Nārāyaṇa egy caṇḍāla vagy egy szegény ember. Az a māyāvādī filozófia, amely a szegény embert Nārāyaṇának fogadja el, a legirigyebb és legateistább mozgalom a védikus kultúrában. Az efféle gondolkodástól teljes mértékben meg kell szabadulnunk. Mindenkinek meg kell adnunk a lehetőséget, hogy prasādát ehessen, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek jogában áll Nārāyaṇává válnia.