HU/SB 9.4.52
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
52. VERS
- alabdha-nāthaḥ sa sadā kutaścit
- santrasta-citto ’raṇam eṣamāṇaḥ
- devaṁ viriñcaṁ samagād vidhātas
- trāhy ātma-yone ’jita-tejaso mām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
alabdha-nāthaḥ—anélkül hogy egy védelmező oltalmat nyújtana neki; saḥ—Durvāsā Muni; sadā—mindig; kutaścit—valahol; santrasta-cittaḥ—félelemmel teli szívvel; araṇam—valakit, aki menedéket tud nyújtani; eṣamāṇaḥ—keresve; devam—végül a fő félistenhez; viriñcam—az Úr Brahmāt; samagāt—megközelítette; vidhātaḥ—ó, uram; trāhi—kegyesen védj meg; ātma-yone—ó, Úr Brahmā; ajita-tejasaḥ—a tűztől, melyet Ajita, az Istenség Legfelsőbb Személyisége bocsátott ki; mām—nekem.
FORDÍTÁS
Durvāsā Muni rettegő szívvel futott ide-oda, hogy menedéket találjon. Amikor azonban sehol sem talált oltalomra, végül az Úr Brahmāhoz ment, és így szólt: „Ó, uram, ó, Úr Brahmā! Kegyesen védj meg a lángoló Sudarśana cakrától, melyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége küldött!”