HU/SB 9.4.70
70. VERS
- tapo vidyā ca viprāṇāṁ
- niḥśreyasa-kare ubhe
- te eva durvinītasya
- kalpete kartur anyathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tapaḥ—lemondások; vidyā—tudás; ca—szintén; viprāṇām—a brāhmaṇáké; niḥśreyasa—annak, ami kétségtelenül nagyon kedvező a felemelkedéshez; kare—okai; ubhe—mindkettő; te—az ilyen lemondás és tudás; eva—valóban; durvinītasya—ha ez az ember egy semmirekellő; kalpete—válnak; kartuḥ—a végrehajtóé; anyathā—épp az ellentéte.
FORDÍTÁS
Egy brāhmaṇa számára a lemondás és a tudás kétségtelenül kedvező, de ha ezekre a dolgokra egy olyan ember tesz szert, aki nem jámbor, az ilyen lemondás és tudás rendkívül veszélyes.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy a drágakő nagyon értékes, de ha egy kígyó csuklyáját díszíti, akkor értéke ellenére is veszedelmes. Hasonló módon ha egy materialista abhakta nagy sikert ér el a tudás és a lemondás terén, sikere veszélyt jelent az egész társadalom számára. Az úgynevezett művelt tudósok például feltalálták az atomfegyvereket, amelyek veszélybe sodorják az egész emberiséget. Ezért az írások azt mondják: maṇinā bhūṣitaḥ sarpaḥ kim asau na bhayaṅkaraḥ. Az a kígyó, amely drágakövet visel a csuklyáján, ugyanolyan veszedelmes, mint az, amelyiknek nincs drágaköve. Durvāsā Muni egy rendkívül művelt brāhmaṇa volt, s misztikus hatalommal rendelkezett, de mivel nem volt úriember, nem tudta, mire használja hatalmát. Éppen ezért roppant veszélyes volt. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége sohasem szereti az olyan veszélyes embert, aki misztikus erejét valamilyen személyes célból használja. A természet törvényeinek köszönhetően ezért a hatalommal való efféle visszaélés végső soron nem a társadalomra hoz veszedelmet, hanem arra, aki rosszul használja hatalmát.