HU/SB 9.15.32
32. VERS
- dṛṣṭvā sva-sainyaṁ rudhiraugha-kardame
- raṇājire rāma-kuṭhāra-sāyakaiḥ
- vivṛkṇa-varma-dhvaja-cāpa-vigrahaṁ
- nipātitaṁ haihaya āpatad ruṣā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dṛṣṭvā—látva; sva-sainyam—saját katonáit; rudhira-ogha-kardame—ami sáros lett a vérözöntől; raṇa-ajire—a csatatéren; rāma-kuṭhāra—az Úr Paraśurāma baltájával; sāyakaiḥ—és a nyilakkal; vivṛkṇa—szétszórt; varma—a pajzsok; dhvaja—a zászlók; cāpa—íjak; vigraham—a testeket; nipātitam—elesett; haihayaḥ—Kārtavīryārjuna; āpatat—nagy erővel odajött; ruṣā—rettentő dühösen.
FORDÍTÁS
Az Úr Paraśurāma bárdját forgatva, nyílvesszőit kilőve aprította Kārtavīryārjuna katonáinak pajzsait, lobogóit, nyílvesszőit és testeit, akik elestek a csatatéren, vérükkel áztatva a földet. Kārtavīryārjuna a veszteség láttán dühtől tajtékozva futott a csatatérre.