HU/SB 9.21.7
7. VERS
- athānyo bhokṣyamāṇasya
- vibhaktasya mahīpateḥ
- vibhaktaṁ vyabhajat tasmai
- vṛṣalāya hariṁ smaran
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezután; anyaḥ—egy másik vendég; bhokṣyamāṇasya—aki épp enni készült; vibhaktasya—miután félretette, amit családjának szánt; mahīpateḥ—a királyé; vibhaktam—a családnak szánt ételt; vyabhajat—szétosztotta és odaadta; tasmai—neki; vṛṣalāya—egy śūdrának; harim—az Istenség Legfelsőbb Személyiségére; smaran—emlékezve.
FORDÍTÁS
Rantideva szétosztotta a maradék ételt a rokonai között, s épp saját részét készült megenni, amikor egy śūdra vendég toppant be. A király úgy tekintett a śūdrára, hogy kapcsolatban áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, ezért őt is megkínálta az ételből.
MAGYARÁZAT
Mivel Rantideva király mindenkit az Istenség Legfelsőbb Személyisége részeként látott, sohasem tett különbséget brāhmaṇa és śūdra, szegény és gazdag között. Az ilyen egyenlő szemléletet sama-darśinaḥ-nak nevezik (paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ). Aki valóban megvalósította, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki szívében jelen van, és hogy minden élőlény az Úr része, az nem tesz különbséget brāhmaṇa és śūdra, szegény (daridra) és gazdag (dhanī ) között. Az ilyen ember minden élőlényt egyenlőnek lát, és egyformán bánik velük, megkülönböztetés nélkül.