HU/SB 9.21.18
18. VERS
- tat-prasaṅgānubhāvena
- rantidevānuvartinaḥ
- abhavan yoginaḥ sarve
- nārāyaṇa-parāyaṇāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-prasaṅga-anubhāvena—mivel társult Rantideva királlyal (amikor a bhakti-yogáról beszélt vele); rantideva-anuvartinaḥ—Rantideva király követői (vagyis szolgái, családjának tagjai, barátai és mások); abhavan—váltak; yoginaḥ—a legkiválóbb misztikus yogīk, azaz bhakti-yogīk; sarve—mindannyian; nārāyaṇa-parāyaṇāḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa bhaktái.
FORDÍTÁS
Mindazok, akik követték Rantideva király elveit, teljes mértékben elnyerték kegyét, és az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, Nārāyaṇához ragaszkodó tiszta bhaktákká váltak. Valamennyien a legkiválóbb yogīk lettek így.
MAGYARÁZAT
A legkiválóbb yogīk vagy misztikusok a bhakták, ahogy ezt Maga az Úr erősíti meg a Bhagavad-gītāban (BG 6.47):
- yoginām api sarveṣāṁ
- mad-gatenāntarātmanā
- śraddhāvān bhajate yo māṁ
- sa me yuktatamo mataḥ
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb.” Az a legkiválóbb yogī, aki szíve mélyén állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol. Mivel Rantideva volt a király, az állam feje, transzcendentális társaságának köszönhetően a birodalom minden lakója az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa bhaktája lett. Ilyen a hatása egy tiszta bhaktának. Ha van egy tiszta bhakta, társasága sok száz és sok ezer tiszta bhaktát képes teremteni. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura azt mondta, hogy egy vaiṣṇava dicsősége azzal arányos, amennyi embert bhaktává tud változtatni. Egy vaiṣṇava nem azzal emelkedik magas szintre, hogy a szavakkal bűvészkedik, hanem azzal, hogy hány bhaktát szerez az Úrnak. A versben a rantidevānuvartinaḥ szó azt jelzi, hogy Rantideva hivatalnokai, barátai, rokonai és alattvalói mind a legkiválóbb vaiṣṇavák lettek a társaságában. Más szóval ez a vers megerősíti, hogy Rantideva elsőrendű bhakta, azaz mahā-bhāgavata volt. Mahat-sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ: az embernek szolgálnia kell az ilyen mahātmākat, mert akkor automatikusan eléri a célt, a felszabadulást. Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura szintén azt mondta: chāḍiyā vaiṣṇava-sevā nistāra pāyeche kebā, saját erőnkből nem szabadulhatunk fel, de ha alárendeljük magunkat egy tiszta vaiṣṇavának, megnyílik előttünk a felszabadulás kapuja.