HU/SB 10.3.14
14. VERS
- sa eva svaprakṛtyedaṁ
- sṛṣṭvāgre tri-guṇātmakam
- tad anu tvaṁ hy apraviṣṭaḥ
- praviṣṭa iva bhāvyase
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); eva—valójában; sva-prakṛtyā—személyes energiád által (mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram); idam—ezen anyagi világ; sṛṣṭvā—megteremtése után; agre—a kezdetben; tri-guṇa-ātmakam—az energia három kötőerejéből álló (sattva-rajas-tamo-guṇa); tat anu—ezután; tvam—Te, Uram; hi—valójában; apraviṣṭaḥ—habár nem hatoltál bele; praviṣṭaḥ iva—úgy tűnik, hogy beléptél; bhāvyase—ekképpen értenek meg.
FORDÍTÁS
Uram, Te ugyanaz a személy vagy, aki a kezdetben saját külső energiája révén megteremtette ezt az anyagi világot. A három guṇa [a sattva, a rajas és a tamas] világának megteremtése után látszólag beléptél ebbe a világba, valójában azonban kívül maradtál.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 7.4) az Istenség Legfelsőbb Személyisége érthetően elmagyarázza:
- bhūmir āpo ’nalo vāyuḥ
- khaṁ mano buddhir eva ca
- ahaṅkāra itīyaṁ me
- bhinnā prakṛtir aṣṭadhā
Ezt a természet három kötőerejéből — a sattva-guṇából, a rajo-guṇából és a tamo-guṇából — álló anyagi világot föld, víz, tűz, levegő, elme, értelem és hamis ego alkotja, melyek mind Kṛṣṇától származó energiák, Kṛṣṇa azonban amiatt, hogy mindig transzcendentális, távol marad ettől a világtól. Akik nem rendelkeznek tiszta tudással, azok azt hiszik, hogy Kṛṣṇa az anyag terméke, és teste ugyanolyan anyagi, mint a miénk (avajānanti māṁ mūḍhāḥ). A valóságban azonban Kṛṣṇa mindig távol marad ettől az anyagi világtól.
A védikus irodalomban található leírások a teremtésről Mahā-Viṣṇuval kapcsolatban beszélnek. A Brahma-saṁhitā (5.35) kijelenti:
- eko ’py asau racayituṁ jagad-aṇḍa-koṭiṁ
- yac-chaktir asti jagad-aṇḍa-cayā yad-antaḥ
- aṇḍāntara-stha-paramāṇu-cayāntara-sthaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
„Az eredeti Urat, Govindát, az eredeti Istenség Személyiségét imádom. Teljes kiterjedésének részeként, Mahā-Viṣṇuként behatol az anyagi természetbe. Garbhodakaśāyī Viṣṇuként aztán minden egyes univerzumban megjelenik, Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként pedig belép minden egyes elembe, beleértve az anyag valamennyi atomját is. A kozmikus teremtésnek megszámlálhatatlanul sok ilyen megnyilvánulása van az univerzumokban és az egyéni atomokban egyaránt.” Govinda részlegesen antaryāmīként, Felsőlélekként nyilvánul meg, aki belép ebbe az anyagi világba (aṇḍāntara-stha), s aki az atomokban is jelen van. A Brahma-saṁhitā (5.48) továbbá elmondja:
- yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya
- jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ
- viṣṇur mahān sa iha yasya kalā-viśeṣo
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
Ez a vers Mahā-Viṣṇut Kṛṣṇa teljes kiterjedéseként írja le. Mahā-Viṣṇu az Okozati-óceánon fekszik, és amikor kilélegzik, millió és millió brahmāṇḍa, univerzum árad ki testének pórusain, amikor pedig belélegzik, e brahmāṇḍák mind eltűnnek. A sok millió brahmāṇḍa, melyet a Brahmāk és más félistenek irányítanak, Mahā-Viṣṇu lélegzésén keresztül érkezik ebbe az anyagi világba és tűnik el belőle.
Az ostobák azt gondolják, hogy amikor Kṛṣṇa Vasudeva fiaként jelenik meg, ugyanúgy korlátokhoz van kötve, mint egy közönséges gyermek. Vasudeva azonban tisztában volt vele, hogy bár az Úr a fiaként jelent meg, nem az történt, hogy belépett Devakī méhébe, majd kijött onnan, hanem mindig is ott volt. A Legfelsőbb Úr mindent átható, s jelen van mindenen belül és kívül egyaránt. Praviṣṭa iva bhāvyase: csupán látszólag lépett be Devakī méhébe és jelent most meg Vasudeva gyermekeként. Az, hogy Vasudeva most erről a tudásáról beszél, arra utal, hogy tisztában volt vele, hogyan történtek ezek az események. Kétségtelen, hogy az Úr teljes tudással rendelkező bhaktája volt, s nekünk tanulnunk kell az olyan bhaktáktól, mint ő. A Bhagavad-gītā (BG 4.34) ezért a következőt javasolja:
- tad viddhi praṇipātena
- paripraśnena sevayā
- upadekṣyanti te jñānaṁ
- jñāninas tattva-darśinaḥ
„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.” Vasudeva nemzette az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mégis tökéletesen tudta, hogyan jelenik meg és távozik el a Legfelsőbb Úr. Tattva-darśī volt tehát, az igazság látnoka, hiszen személyesen látta, hogyan jelent meg a Legfelsőbb Abszolút Igazság a fiaként. Vasudeva nem volt tudatlan, s nem gondolta, hogy mivel a Legfelsőbb Istenség a fiaként jelent meg, ezzel behatárolttá vált. Az Úr határok nélkül létezik, és kívül-belül mindent áthat, ezért az Ő esetében nincs szó megjelenésről vagy eltávozásról.