HU/SB 10.2.23
Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - MÁSODIK FEJEZET: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Kṛṣṇához
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
23. VERS
- iti ghoratamād bhāvāt
- sannivṛttaḥ svayaṁ prabhuḥ
- āste pratīkṣaṁs taj-janma
- harer vairānubandha-kṛt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így (az említett módon gondolkodva); ghora-tamāt bhāvāt—húga megölésének szörnyűséges gondolataitól; sannivṛttaḥ—tartózkodott; svayam—személyesen megfontolva; prabhuḥ—aki teljes tudással rendelkezik (Kaṁsa); āste—maradt; pratīkṣan—várva a pillanatra; tat-janma—a születéséig; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Harinak; vaira-anubandha-kṛt—eltökélte, hogy továbbra is ellenségként viselkedik.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: „Ily módon töprengett Kaṁsa, s bár eltökélte, hogy továbbra is az Istenség Legfelsőbb Személyisége ellensége marad, elállt a bűnös tettől, húga megölésétől. Úgy döntött, vár, amíg az Úr megszületik, s aztán megteszi majd a szükséges lépéseket.”