HU/SB 7.7.40
40. VERS
- evaṁ hi lokāḥ kratubhiḥ kṛtā amī
- kṣayiṣṇavaḥ sātiśayā na nirmalāḥ
- tasmād adṛṣṭa-śruta-dūṣaṇaṁ paraṁ
- bhaktyoktayeśaṁ bhajatātma-labdhaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—hasonlóan (ahogyan a földi vagyon és tulajdon is ideiglenes); hi—valójában; lokāḥ—a felsőbb bolygórendszerek, mint például a mennyek, a Hold, a Nap és a Brahmaloka; kratubhiḥ—nagy áldozatok végzésével; kṛtāḥ—elérték; amī—mindazok; kṣayiṣṇavaḥ—mulandó, ideiglenes; sātiśayāḥ—bár kényelmesebb és kellemesebb; na—nem; nirmalāḥ—tiszta (mentes a zavaroktól); tasmāt—ezért; adṛṣṭa-śruta—sohasem látott vagy hallott; dūṣaṇam—akinek a hibája; param—a Legfelsőbb; bhaktyā—nagy, odaadó szeretettel; uktayā—ahogyan a védikus írások leírják (nem keveredik a jñānával vagy a karmával); īśam—a Legfelsőbb Úr; bhajata—imádjátok; ātma-labdhaye—az önmegvalósításért.
FORDÍTÁS
A védikus írásokból megtudhatjuk, hogy nagy áldozatok bemutatásával a mennyei bolygókra emelkedhetünk. Annak ellenére azonban, hogy a mennyei bolygókon az élet sok százszor, sok ezerszer kényelmesebb, mint a Földön, a mennyei bolygók nem tiszták [nirmalam], azaz nem mentesek az anyagi lét szennyeződésétől. Ezek a bolygók szintén átmenetiek, ezért az élet célja nem az, hogy ide eljussunk. Azt azonban, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lennének hibái, még senki sem látta, és senki sem hallott róla. Saját érdeketekben és az önmegvalósítás érdekében ezért nagy odaadással kell imádnotok az Urat, ahogyan a kinyilatkoztatott szentírások elmondják.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā kijelenti: kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti. Még ha valaki hatalmas áldozatok végrehajtásával — melyeket az állatáldozatok bűne kísér — fel is emelkedik a felsőbb bolygórendszerekre, a Svargalokán a boldogság szintén nem zavartalan. Még a mennyek királyának, Indrának is meg kell küzdenie a létéért. Nincs tehát igazán haszna annak, ha a mennyei bolygókra kerülünk, sőt, amikor jámbor tetteink gyümölcsei elfogytak, újra vissza kell térnünk erre a Földre. A Védák azt mondják: tad yatheha karma-jito lokaḥ kṣīyate evam evāmutra puṇya-jito lokaḥ kṣīyata. Ahogyan anyagi helyzetünk, melyre fáradságos munkával tettünk szert, idővel véget ér, úgy a mennyei bolygókbeli hajlékunk is megsemmisül végül. Életszínvonalunk annak megfelelően alakul majd, hogy mennyi jámbor cselekedetet hajtottunk végre, ám egyik léthelyzet sem örök, ezért valamennyi tisztátalan. Nem szabad tehát arra törekednünk, hogy a felsőbb bolygórendszerekbe emelkedjünk, hogy aztán újra vissza kelljen térnünk erre a Földre, vagy még lejjebb, a pokoli bolygókra kerüljünk. Ahhoz, hogy véget vessünk a felemelkedés és a leesés körforgásának, el kell fogadnunk a Kṛṣṇa-tudatot. Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért a következőket mondta:
- brahmāṇḍa bhramite kona bhāgyavān jīva
- guru-kṛṣṇa-prasāde pāya bhakti-latā-bīja
- (Cc. Madhya 19.151)
Az élőlény a születés és halál körforgásában néha a felsőbb bolygókra emelkedik, néha pedig az alsó bolygókra zuhan, ez azonban nem oldja meg az élet kérdéseit. Ám ha Kṛṣṇa kegyéből olyan szerencsés, hogy találkozik egy guruval, Kṛṣṇa képviselőjével, megtudhatja, hogyan térhet haza, vissza Istenhez, miután elérte az önmegvalósítást. Ez az, amire valóban vágynunk kell. Bhajatātma-labdhaye: az embernek az önmegvalósítás érdekében el kell fogadnia a Kṛṣṇa-tudatot.