HU/SB 7.7.45

Revision as of 08:30, 12 May 2020 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


45. VERS

kim etair ātmanas tucchaiḥ
saha dehena naśvaraiḥ
anarthair artha-saṅkāśair
nityānanda-rasodadheḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kim—mi haszna; etaiḥ—mindezekkel; ātmanaḥ—a valódi önvalónak; tucchaiḥ—melyek rendkívül jelentéktelenek; saha—vele; dehena—a test; naśvaraiḥ—mulandó; anarthaiḥ—nemkívánatos; artha-saṅkāśaiḥ—szükségesnek tűnő; nitya-ānanda—az örök boldogságnak; rasa—a nektárnak; udadheḥ—az óceánhoz.


FORDÍTÁS

Valamennyi nagyon közel áll hozzánk és nagyon kedves a számunkra, amíg a test létezik, de amint a test elpusztul, elpusztul az is, ami kapcsolatban áll vele. Valójában tehát semmi sem köt bennünket ezekhez a dolgokhoz, tudatlanságunk miatt azonban értékesnek tekintjük őket. Az örök boldogság óceánjához képest rendkívül jelentéktelenek. Mi szüksége az örök élőlénynek ilyen jelentéktelen kapcsolatokra?


MAGYARÁZAT

A Kṛṣṇa-tudat, a Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálat az örök boldogság óceánja. Ehhez az örök boldogsághoz képest a társadalomból, barátságból és szerelemből származó állítólagos boldogság hiábavaló és jelentéktelen. Nem szabad tehát az ideiglenes dolgokhoz ragaszkodnunk. El kell fogadnunk a Kṛṣṇa-tudatot, s így örökre boldogok lehetünk.