HU/SB 2.10.18
18. VERS
- mukhatas tālu nirbhinnaṁ
- jihvā tatropajāyate
- tato nānā-raso jajñe
- jihvayā yo ’dhigamyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mukhataḥ—a szájból; tālu—a szájpadlás; nirbhinnam—létrejött; jihvā—a nyelv; tatra—ezek után; upajāyate—megnyilvánul; tataḥ—ezek után; nānā-rasaḥ—különféle ízek; jajñe—megnyilvánultak; jihvayā—a nyelv által; yaḥ—amely; adhigamyate—ízletessé válik.
FORDÍTÁS
Szájából létrejött a szájpadlás, azután pedig a nyelv. Ezek után megnyilvánultak a különféle ízek, hogy a nyelv megízlelhesse őket.
MAGYARÁZAT
A fokozatos evolúciós folyamat leírása az irányító istenségek (adhidaiva) létére utal, hiszen Varuṇa az irányító istensége minden ízérzékelésnek. A száj ad helyet a nyelvnek, amely a különféle ízeket érzékeli Varuṇa félisten irányításával. Ebből egyértelműen arra következtethetünk, hogy Varuṇa a nyelv kialakulásával együtt nyilvánult meg. A nyelv és a szájpadlás a test szervei, ezért az adhibhūtam kategóriába tartoznak, azaz anyagi formák. A működésüket irányító istenség, aki egy élőlény, az adhidaiva kategóriába tartozik, míg az a személy, akivel mindez történik, az adyātma. Így a vers megmagyarázza azt is, hogyan jött létre e három kategória, miután a virāṭ-puruṣa kinyitotta a száját. A versben említett négy fogalom arra a három fő elvre ad magyarázatot, amelyről korábban beszéltünk: az adhyātma, az adhidaiva és az adhibhutam elvére.