HU/SB 9.14.17-18
17-18. VERSEK
- mitrā-varuṇayoḥ śāpād
- āpannā nara-lokatām
- niśamya puruṣa-śreṣṭhaṁ
- kandarpam iva rūpiṇam
- dhṛtiṁ viṣṭabhya lalanā
- upatasthe tad-antike
- sa tāṁ vilokya nṛpatir
- harṣeṇotphulla-locanaḥ
- uvāca ślakṣṇayā vācā
- devīṁ hṛṣṭa-tanūruhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mitrā-varuṇayoḥ—Mitrának és Varuṇának; śāpāt—az átka által; āpannā—szert téve; nara-lokatām—egy emberi lény szokásaira; niśamya—így látva; puruṣa-śreṣṭham—a legkiválóbb férfi; kandarpam iva—mint Kāmadeva; rūpiṇam—olyan szépséggel rendelkezett; dhṛtim—türelem, béketűrés; viṣṭabhya—elfogadva; lalanā—az a nő; upatasthe—felkereste; tat-antike—a közelébe; saḥ—ő, Purūravā; tām—őt; vilokya—látva; nṛpatiḥ—a király; harṣeṇa—nagy örömmel; utphulla-locanaḥ—kinek szeme felragyogott; uvāca—mondta; ślakṣṇayā—nagyon szelíd; vācā—szavakkal; devīm—a félistennőnek; hṛṣṭa-tanūruhaḥ—akinek teste borzongott örömében.
FORDÍTÁS
Urvaśīt, a mennyek asszonyát Mitra és Varuṇa megátkozták, hogy emberi szokásokkal rendelkezzen. Ezért hát amikor Urvaśī megpillantotta Purūravāt, a legkiválóbb férfit, kinek szépsége Kāmadeváéra emlékeztetett, uralkodott magán, majd elé lépett. Amikor Purūravā király meglátta őt, szeme felragyogott a boldogság eksztázisában, és egész teste megborzongott. Nyájas, kedves szavakkal aztán így szólt hozzá: