HU/SB 6.5.21
21. VERS
- iti vyavasitā rājan
- haryaśvā eka-cetasaḥ
- prayayus taṁ parikramya
- panthānam anivartanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; vyavasitāḥ—Nārada Muni utasításai teljesen meggyőzték őket; rājan—ó, király; haryaśvāḥ—Prajāpati Dakṣa fiai; eka-cetasaḥ—mindannyian ugyanazon a véleményen voltak; prayayuḥ—távoztak; tam—Nārada Munit; parikramya—körüljárva; panthānam—az úton; anivartanam—ami nem hozza vissza az embert újra az anyagi világba.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nārada utasításai alaposan meggyőzték a Haryaśvákat, Prajāpati Dakṣa fiait. Mindannyian hittek tanításában, és ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottak. Lelki tanítómesterüknek fogadták el a nagy bölcset, körüljárták őt, majd elindultak azon az úton, amelyet járva az ember sohasem tér vissza többé ebbe a világba.
MAGYARÁZAT
Ebből a versből megérthetjük az avatás jelentését, valamint a tanítvány és a lelki tanítómester kötelességét. A lelki tanítómester sohasem tanítja azt tanítványának, hogy „fogadd el ezt a mantrát, fizess, és ha ezt a yoga-rendszert gyakorlod, nagyon ügyes leszel majd a materialista életben”. A lelki tanítómesternek nem ez a kötelessége. Ehelyett arra tanítja tanítványát, hogyan váljon meg a materialista élettől, s a tanítványnak kötelessége követni az utasításokat és végül arra az útra lépni, amely hazavezet, vissza Istenhez, ahonnan senki sem tér vissza az anyagi világba.
A Haryaśvák, Prajāpati Dakṣa fiai Nārada Muni utasításai hallatán úgy döntöttek, hogy nem bonyolódnak bele a materialista életbe sok száz gyermek nemzésével és felnevelésével. Ez csak fölösleges kötelékeket jelentene. A Haryaśvák nem törődtek a jámbor és a bűnös tettekkel. Materialista apjuk arra utasította őket, hogy szaporítsák a népességet, ám Nārada Muni szavainak eredményeképpen nem sokat törődtek vele. Nārada Muni, a lelki tanítómesterük azt a śāstra szerinti utasítást adta nekik, hogy adják fel ezt az anyagi világot, és hiteles tanítványokként követték is szavait. Nem szabad arra törekednünk, hogy a különféle bolygórendszerekben bolyongjunk az univerzumban, mert még ha valaki a legfelsőbb bolygórendszerre, a Brahmalokára kerül, onnan is vissza kell térnie (kṣīṇe puṇye martya-lokaṁ viśanti (BG 9.21)). A karmīk törekvéseikkel csak haszontalanul vesztegetik az idejüket. Az embernek arra kell törekednie, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Ez az élet tökéletessége. Ahogyan az Úr a Bhagavad-gītāban mondja (BG 8.16):
- ābrahma-bhuvanāl lokāḥ
- punar āvartino ’rjuna
- mām upetya tu kaunteya
- punar janma na vidyate
„Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedések birodalma, ahol az ismétlődő születés és halál az úr. Aki azonban, ó, Kuntī fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!”