HU/SB 7.2.23
23. VERS
- yathāmbhasā pracalatā
- taravo ’pi calā iva
- cakṣuṣā bhrāmyamāṇena
- dṛśyate calatīva bhūḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—ahogy; ambhasā—a víz által; pracalatā—mozdítva; taravaḥ—a fák (a folyó partján); api—szintén; calāḥ—mozgó; iva—mintha; cakṣuṣā—a szem által; bhrāmyamāṇena—mozgó; dṛśyate—látott; calatī—mozgó; iva—mintha; bhūḥ—föld.
FORDÍTÁS
A víz mozgása miatt a folyó partján álló fák, amelyek a vízben tükröződnek, mozogni látszanak. Ugyanígy amikor a szem mozog valamilyen elmezavar miatt, úgy tűnik, mintha a föld is mozogna.
MAGYARÁZAT
Néha az elme zavarodottságának következtében a föld mozogni látszik. Egy ittas ember vagy egy szívbeteg például néha úgy érzi, hogy mozog a föld. Hasonló módon a hömpölygő folyóban tükröződő fák is mozogni látszanak. Ez mind māyā működése. Az élőlény valójában nem mozdul (sthāṇur acalo ’yam). Nem születik és nem hal meg, de a mulandó finom és durva testek miatt úgy tűnik, mintha egyik helyről a másikra menne vagy meghalna és örökre eltűnne. Ahogy a nagy bengáli vaiṣṇava költő, Jagadānanda Paṇḍita mondta:
- piśācī pāile yena mati-cchanna haya
- māyā-grasta jīvera haya se bhāva udaya
A Prema-vivarta e kijelentése szerint az anyagi természet által feltételekhez kötött élőlény pontosan olyan, mint egy szellem járta ember. Meg kell tehát értenünk a lélek szilárd helyzetét, valamint azt, hogyan terelik őt az anyagi természet hullámai a különböző testekbe, a bánkódás és vágyakozás jellemezte különféle helyzetekbe. Az élet sikerét akkor éri el az ember, amikor megérti az önvaló eredeti helyzetét, és nem zavarják meg többé az anyagi természet teremtette feltételek (prakṛteḥ kriyamāṇāni guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ (BG 3.27)).