HU/SB 7.4.31-32
31-32. VERSEK
- brahmaṇyaḥ śīla-sampannaḥ
- satya-sandho jitendriyaḥ
- ātmavat sarva-bhūtānām
- eka-priya-suhṛttamaḥ
- dāsavat sannatāryāṅghriḥ
- pitṛvad dīna-vatsalaḥ
- bhrātṛvat sadṛśe snigdho
- guruṣv īśvara-bhāvanaḥ
- vidyārtha-rūpa-janmāḍhyo
- māna-stambha-vivarjitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahmaṇyaḥ—művelt, jó brāhmaṇa; śīla-sampannaḥ—minden jó tulajdonsággal rendelkezik; satya-sandhaḥ—eltökélte, hogy megérti az Abszolút Igazságot; jita-indriyaḥ—teljesen ura az érzékeinek és az elméjének; ātma-vat—mint a Felsőlélek; sarva-bhūtānām—minden élőlényé; eka-priya—az egyetlen szeretett; suhṛt-tamaḥ—a legjobb barát; dāsa-vat—mint egy cseléd; sannata—mindig engedelmes; ārya-aṅghriḥ—a nagy személyiségek lótuszlábánál; pitṛ-vat—pontosan úgy, mint egy apa; dīna-vatsalaḥ—kedves a szegényekhez; bhrātṛ-vat—olyan, mint egy fivér; sadṛśe—a vele egyenrangúakkal; snigdhaḥ—nagyon szerető; guruṣu—a lelki tanítómesterhez; īśvara-bhāvanaḥ—akit éppen olyannak tekintenek, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vidyā—műveltség; artha—gazdagság; rūpa—szépség; janma—előkelő vagy nemesi származás; āḍhyaḥ—megáldva; māna—büszkeség; stambha—szemtelenség; vivarjitaḥ—teljesen mentes tőle.
FORDÍTÁS
[Ez a vers Prahlāda Mahārājának, Hiraṇyakaśipu fiának nagyszerű tulajdonságait írja le:] Kiváló jelleme és eltökéltsége, hogy megérti az Abszolút Igazságot, tökéletesen művelt, képzett brāhmaṇává tették. Érzékein és elméjén teljes mértékben uralkodott. Akár a Felsőlélek, ő is kedves volt minden élőlényhez, s mindenki legjobb barátja volt. A tiszteletre méltó személyiségekkel úgy bánt, mintha a cselédjük lenne, a szegények számára olyan volt, mint egy apa, a vele egyenrangúakhoz úgy ragaszkodott, mint egy megértő testvér, tanítóira, lelki tanítómesterére és idősebb istentestvéreire pedig úgy tekintett, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. Szikrája sem volt benne a természetellenes büszkeségnek, amelyet műveltsége, gazdagsága, szépsége vagy előkelő származása miatt érezhetett volna.
MAGYARÁZAT
Íme néhány a vaiṣṇavák tulajdonságai közül. A vaiṣṇava egyben brāhmaṇa is, mert egy vaiṣṇava a brāhmaṇák valamennyi jó tulajdonságával rendelkezik.
- śamo damas tapaḥ śaucaṁ
- kṣāntir ārjavam eva ca
- jñānaṁ vijñānam āstikyaṁ
- brahma-karma svabhāva-jam
„A brāhmaṇák munkáját az alábbi természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, vezeklés, tisztaság, béketűrés, becsületesség, tudás, bölcsesség és vallásosság.” (BG 18.42) Ezek a tulajdonságok mutatkoznak meg egy vaiṣṇava testében. Egy tökéletes vaiṣṇava tehát tökéletes brāhmaṇa is, ahogyan erre a brahmaṇyaḥ śīla-sampannaḥ szavak utalnak. Egy vaiṣṇavának eltökélt szándéka, hogy megérti az Abszolút Igazságot, és ahhoz, hogy valaki megértse az Abszolút Igazságot, teljesen uralkodnia kell az érzékein és az elméjén. Prahlāda Mahārāja rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal. Egy vaiṣṇava mindig mindenkinek jót akar. A hat Gosvāmīról például azt mondták, dhīrādhīra-jana-priyau: a szelídek és a gonosztevők között egyaránt népszerűek voltak. Egy vaiṣṇavának egyformán kell bánnia mindenkivel, helyzetüktől függetlenül. Ātmavat: egy vaiṣṇava legyen olyan, mint a Paramātmā. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe ’rjuna tiṣṭhati. Paramātmā senkit sem gyűlöl, sőt, ahogyan ott van a brāhmaṇa szívében, úgy jelen van a disznó szívében is. Ahogyan a hold sem vonja meg kellemes sugarait még a caṇḍāla otthonától sem, úgy a vaiṣṇava sem tagadja meg, hogy mindenki érdekében tevékenykedjen. Egy vaiṣṇava tehát mindig engedelmeskedik a lelki tanítómesternek (ārya). Az ārya szó arra az emberre utal, aki fejlett tudással rendelkezik — akinek nincs elegendő tudása, azt nem lehet āryának nevezni. Manapság azonban az ārya szót istentagadókra használják. Ez a szerencsétlen állapot jellemző a Kali-yugára.
A guru szó a lelki tanítómesterre utal, aki tanítványokat avat, hogy azok fejlődhessenek Kṛṣṇa tudományában, vagyis a Kṛṣṇa-tudatban, ahogyan azt Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura mondja (śrī-bhagavan-mantropadeśake gurāv ity arthaḥ).