HU/SB 7.4.46
46. VERS
- kim utānuvaśān sādhūṁs
- tādṛśān guru-devatān
- etat kautūhalaṁ brahmann
- asmākaṁ vidhama prabho
- pituḥ putrāya yad dveṣo
- maraṇāya prayojitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim uta—sokkal kevésbé; anuvaśān—az engedelmes és tökéletes fiúk; sādhūn—nagy bhakták; tādṛśān—az ilyennek; guru-devatān—az apát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként becsülve; etat—ezt; kautūhalam—kétség; brahman—ó, brāhmaṇa; asmākam—nekünk; vidhama—oszlasd el; prabho—ó, uram; pituḥ—az apáé; putrāya—a fiúnak; yat—ami; dveṣaḥ—irigység; maraṇāya—hogy megölje; prayojitaḥ—alkalmazott.
FORDÍTÁS
Yudhiṣṭhira Mahārāja tovább kérdezett: Hogyan tudott egy apa ilyen kegyetlenül bánni egy kiváló, engedelmes, jó magaviseletű és az apját tisztelő fiúval? Ó, brāhmaṇa, ó, mester! Sohasem hallottam még ilyen ellentmondásról, hogy egy szerető atya azzal a szándékkal büntesse meg nemes lelkű fiát, hogy megölje! Kérlek, oszlasd el kétségeinket ezzel kapcsolatban!
MAGYARÁZAT
Az emberi társadalom történelmében nem sokszor fordult elő, hogy egy szerető atya bántalmazta volna nemes és odaadó fiát. Yudhiṣṭhira Mahārāja ezért szerette volna, ha Nārada Muni eloszlatja kétségét.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének negyedik fejezetéhez, melynek címe: „Hiraṇyakaśipu rettegésben tartja az univerzumot”