HU/SB 9.4.65
65. VERS
- ye dārāgāra-putrāpta-
- prāṇān vittam imaṁ param
- hitvā māṁ śaraṇaṁ yātāḥ
- kathaṁ tāṁs tyaktum utsahe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ye—azok a bhaktáim; dāra—feleség; agāra—ház; putra—gyermekek, fiak; āpta—rokonok, társadalom; prāṇān—még az élet is; vittam—vagyon; imam—mindezeket; param—a felemelkedést a mennyei bolygókra vagy a Brahmannal való eggyéválást; hitvā—feladva (mindezeket a vágyakat és kincseket); mām—Nekem; śaraṇam—menedéket; yātāḥ—elfogadva; katham—hogyan; tān—ilyen személyeket; tyaktum—feladni őket; utsahe—(lehetetlen) hogy így lelkesedjem.
FORDÍTÁS
A tiszta bhakták lemondanak otthonukról, feleségükről, gyermekeikről, rokonaikról, gazdagságukról, sőt még életükről is, pusztán azért, hogy Engem szolgáljanak, s nem vágynak semmilyen anyagi fejlődésre sem ebben az életben, sem a következőben. Hogyan tudnám hát bármikor is elhagyni őket?
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a brahmaṇya-devāya go-brāhmaṇa-hitāya ca szavakkal imádják. Ő tehát a brāhmaṇák jóakarója. Durvāsā Muni kétségtelenül nagyon kiváló brāhmaṇa volt, mivel azonban abhakta volt, nem tudott mindent feláldozni az odaadó szolgálatban. A hatalmas misztikus yogīk valójában saját érdeküket tartják csupán szem előtt. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor Durvāsā Muni egy démont teremtett, hogy megölje Ambarīṣa Mahārāját, a király meg sem moccant, csak imádkozott az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, egyedül és teljes mértékben Rá bízva magát, míg amikor az Úr legfelsőbb akaratából a Sudarśana cakra üldözőbe vette Durvāsā Munit, az olyannyira megzavarodott, hogy szerte a világon mindenfelé menekült, s az univerzum minden zugában próbált menedéket keresni. Végül életét féltve az Úr Brahmāhoz, az Úr Śivához és utoljára az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordult. Annyira csak a saját testével törődött, hogy el akarta pusztítani egy vaiṣṇava testét. Nem volt tehát túlságosan okos; és hogyan is szabadítana fel az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy ostoba embert? Az Úr kétségtelenül igyekszik teljes védelmet nyújtani azon bhaktáinak, akik mindenről lemondtak az Ő szolgálata érdekében.
Ebben a versben egy másik gondolat az, hogy a dārāgāra-putrāptához — az otthonhoz, a feleséghez, a gyermekekhez, a barátsághoz, a társadalomhoz és a szerelemhez — fűződő ragaszkodás nem az az út, amelyet követve elnyerhetjük az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét. Aki az anyagi boldogság reményében ragaszkodik az otthonához, abból nem lehet tiszta bhakta. Néha előfordul, hogy egy tiszta bhakta megszokásból ragaszkodik vagy vonzódik a feleségéhez, a gyermekeihez és az otthonához, ám ugyanakkor legjobb képességei szerint akarja szolgálni a Legfelsőbb Urat. Az ilyen bhakta számára az Úr különleges elrendezést tesz, hogy elvegye hamis ragaszkodásának tárgyait, s így megszabadítsa őt a feleséghez, az otthonhoz, a gyermekekhez, a barátokhoz és hasonlókhoz fűződő ragaszkodásától. Ebben a különleges kegyben azért részesíti a bhaktát, hogy hazavigye őt, vissza Istenhez.