HU/SB 10.9.12
12. VERS
- tyaktvā yaṣṭiṁ sutaṁ bhītaṁ
- vijñāyārbhaka-vatsalā
- iyeṣa kila taṁ baddhuṁ
- dāmnātad-vīrya-kovidā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tyaktvā—eldobva; yaṣṭim—a kezében lévő pálcát; sutam—fiát; bhītam—fia nagy ijedtségére gondolva; vijñāya—megértve; arbhaka-vatsalā—Kṛṣṇa legszeretőbb anyja; iyeṣa—vágyott; kila—valójában; tam—Kṛṣṇát; baddhum—megkötözni; dāmnā—egy kötéllel; a-tat-vīrya-kovidā—anélkül, hogy ismerte volna a leghatalmasabb Istenség Személyiségét (a Kṛṣṇa iránti erős szeretet miatt).
FORDÍTÁS
Yaśodā anyát mindig a Kṛṣṇa iránti erős szeretet töltötte el, s nem tudta, kicsoda Kṛṣṇa és milyen hatalmas. Iránta érzett anyai szeretetében soha nem is törődött azzal, hogy ki Ő. Ezért aztán amikor látta, hogy fia mennyire megijedt, eldobta pálcáját, és meg akarta kötözni Őt, hogy ne rosszalkodjon többet.
MAGYARÁZAT
Yaśodā anya meg akarta kötözni Kṛṣṇát, de nem azért, hogy megbüntesse, hanem mert azt gondolta, hogy gyermeke olyan nyughatatlan, hogy félelmében talán még a házból is elfut, ami aztán újabb kalamajkát okozna. Ezért hát nagy szeretetében meg akarta akadályozni, hogy Kṛṣṇa elmenjen a házból, s meg akarta kötni Őt egy kötéllel. Yaśodā anya szerette volna megértetni Kṛṣṇával, hogy ne kövessen el olyan csintalanságokat, hogy összetöri a joghurtos és vajas edényt, és szétosztja tartalmukat a majmok között, hiszen már attól is megijedt, hogy a pálcát meglátta a kezében. Yaśodā anya nem törődött azzal, hogy megértse, kicsoda Kṛṣṇa, és hogyan terjed ki mindenhová a hatalma. Ez egy példa a Kṛṣṇa iránti tiszta szeretetre.