HU/SB 7.9.42
42. VERS
- ko nv atra te ’khila-guro bhagavan prayāsa
- uttāraṇe ’sya bhava-sambhava-lopa-hetoḥ
- mūḍheṣu vai mahad-anugraha ārta-bandho
- kiṁ tena te priya-janān anusevatāṁ naḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ—mi az; nu—valójában; atra—ezzel kapcsolatban; te—Tiéd; akhila-guro—ó, Te, az egész teremtés legfelsőbb lelki tanítómestere; bhagavan—ó, Legfelsőbb Úr, ó, Istenség Személyisége; prayāsaḥ—törekvés; uttāraṇe—ezeknek az elesett lelkeknek a felszabadításáért; asya—ennek; bhava-sambhava—a teremtésnek és fenntartásnak; lopa—és a megsemmisítésnek; hetoḥ—az oknak; mūḍheṣu—azoknak az ostobáknak, akik az anyagi világban rohadnak; vai—valójában; mahat-anugrahaḥ—a Legfelsőbb könyörületessége; ārta-bandho—ó, szenvedő élőlények barátja; kim—miféle nehézség; tena—azzal; te—Tiéd; priya-janān—akik kedvesek (a bhakták); anusevatām—azoknak, akik mindig szolgálnak; naḥ—mint mi (akik így teszünk).
FORDÍTÁS
Ó, Uram, ó, Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki az egész univerzum eredeti lelki tanítómestere vagy! Miféle nehézséget jelenthetne az odaadó szolgálatodba merülő bűnös lelkek felszabadítása Számodra, aki az univerzum működését irányítod? Te vagy az egész szenvedő emberiség barátja, és a nagy személyiségeknek feltétlenül kegyesnek kell lenniük az ostobákhoz. Azt gondolom ezért, hogy indokolatlan kegyedben fogod részesíteni a hozzánk hasonlóakat, akik szolgálatodat végzik.
MAGYARÁZAT
A priya-janān anusevatāṁ naḥ szavak ebben a versben arra utalnak, hogy a Legfelsőbb Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon kedves a bhaktákhoz, akik az Ő tiszta bhaktájának a tanításait követve cselekszenek. Ez azt jelenti, hogy az Úr szolgája szolgájának a szolgájává kell válnunk. Ha valaki közvetlenül az Úr szolgája akar lenni, az nem hoz olyan gyümölcsöt, mintha az Úr szolgáját szolgálná. Ez Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítása, aki megmutatja, hogyan legyen belőlünk gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ. Nem szabad büszkének lennünk arra, hogy közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgáljuk. Inkább keressünk egy tiszta bhaktát, az Úr szolgáját, s végezzük az ő szolgálatát. Minél inkább a szolga szolgájává válunk, annál tökéletesebbek leszünk az odaadó szolgálatban. Ezt tanítja a Bhagavad-gītā (BG 4.2) is: evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tudományát könnyen megérthetjük a paramparā rendszer segítségével. Ezzel kapcsolatban Śrīla Narottama dāsa Ṭhākura így szól: tāṅdera caraṇa sevi bhakta-sane vāsa. „Hadd szolgáljam az Úr bhaktáinak a lótuszlábát, és hadd éljek a bhaktákkal!” Janame janame haya, ei abhilāṣa. Narottama dāsa Ṭhākurát követve arra kell vágynunk, hogy élet élet után az Úr szolgájának a szolgái legyünk. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura szintén így énekel: tumi ta’ ṭhākura, tomāra kukura, baliyā jānaha more. „Ó, uram, ó, vaiṣṇava, kérlek, tekints a kutyádnak!” A vaiṣṇava, a tiszta bhakta kutyájává kell válnunk, mert egy tiszta bhaktának semmilyen nehézséget nem okoz, hogy Kṛṣṇát átadja nekünk. Kṛṣṇa se tomāra, kṛṣṇa dite pāra. Kṛṣṇa a tiszta bhakta tulajdona, és ha egy tiszta bhaktánál keresünk menedéket, ő nagyon könnyen át tudja nekünk adni Kṛṣṇát. Prahlāda egy bhaktát akar szolgálni, ezért így imádkozik Kṛṣṇához: „Kedves Uram, kegyesen add meg nekem, hogy egy nagyon kedves bhaktád az oltalmába fogadjon, hogy szolgálhassam őt, s ezzel elégedetté tehesselek Téged!” Mad-bhakta-pūjābhyadhikā (SB 11.19.21). „Jobb, ha valaki a bhaktámat szolgálja, mintha Nekem végez odaadó szolgálatot” — mondja az Úr.
Egy másik fontos gondolat ebben a versben az, hogy az odaadó szolgálatra Prahlāda Mahārāja nemcsak saját érdekében vágyik. Azért imádkozik az Úrhoz, hogy kegyéből mi mindannyian, elesett lelkek ebben az anyagi világban, szolgálhassuk az Ő szolgáját, s így felszabadulhassunk. Az Úrnak egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy a kegyét adja, így aztán Prahlāda Mahārāja az egész világot meg akarja menteni a Kṛṣṇa-tudat terjesztésével.