HU/Prabhupada 0258 - Alaptermészetünk szerint szolgák vagyunk
Lecture -- Seattle, September 27, 1968
Van egy szép bengáli vers:
- kṛṣṇa bhuliya jīva bhoga vāñchā kare
- pāsate māyā tāre jāpaṭiyā dhare
Amikor az eredeti tudatosságunk beszennyeződik az anyagi élvezeten való elmélkedéstől, tehát: „Én akarok uralkodni az anyagi erőforrásokon…” Amint a tudatunk ilyenné válik, elkezdődnek a gondjaink. Māyā azonnal megjelenik. Maga ez a gondolat, hogy „élvezhetem az anyagi világot, ahogy csak képes vagyok rá…” Mindenki erre törekszik. Mindegyikünk, kezdve a hangyával a legfelsőbb élőlényig, Brahmāig, mindenki az uralkodók körébe akar kerülni. Ahogy nem olyan rég, oly sok korteshadjárat zajlott az országotokban az elnöki pozícióért. Miért? Ugyanaz az elv. Mindenki valamiféle úr akar lenni. Ez māyā. A Kṛṣṇa-tudat mozgalma pont ennek az ellenkezője. Épp Kṛṣṇa szolgája szolgájának a szolgájának a szolgájává akarunk válni. Pont az ellentéte. Ahelyett, hogy úrrá válnánk, Kṛṣṇa szolgájának a szolgájává akarunk válni. Gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ (CC Madhya 13.80).
A modern társadalmak hangulata alapján az emberek azt mondhatják erre, hogy szolgai mentalitás. Nagyon jó elképzelés. „Miért legyen belőlem szolga? Inkább úr akarok lenni.” De az emberek nem tudják, hogy ez a felfogás, „úr akarok lenni” épp a szenvedésüket okozza. Meg kell érteniük ezt az összefüggést. Hiszen alapvető természetünk, hogy mindannyian szolgák vagyunk. Azzal a jelszóval, hogy az anyagi világ urai leszünk, valójában a saját érzékeink szolgájává váltunk. A természetünk szerint szolgák vagyunk. Nem működhetünk szolgálat nélkül. Mindannyian, akik itt ülünk ezen a találkozón, szolgák vagyunk. Ezek a fiúk, akik elfogadták a Kṛṣṇa-tudatot, abba egyeztek bele, hogy Kṛṣṇa szolgái legyenek. Az ő problémájuk tehát megoldódott. Másoké viszont, akik azt gondolják: „Miért váljak Isten szolgájává, vagy a Swamijī szolgájává? Úrnak kell lennem…” Ám valójában nem válhat úrrá. Ő a saját érzékei szolgája, ennyi az egész. Próbáljátok ezt megérteni. Szolgának kell lennie, csakhogy ő az érzéki vágyainak a szolgája, a kapzsiságáé, a mohóságáé, a dühéé, oly sok hasonló dolog szolgája. Kāmādīnāṁ kati na katidhā pālitā durnideśāḥ. Emelkedettebb szinten valaki az emberiség szolgájává vált, valaki a társadalom szolgájává, más az országa szolgájává, de a valódi céljuk, hogy „úr akarok lenni.” Ez a betegségük. Az elnökjelöltek előterjesztik a különböző elképzeléseiket, nem, kiáltványaikat: „Nagyon szépen fogom szolgálni az országot. Kérem, adják nekem a szavazataikat.” Ám a valódi elképzelése, hogy: „Így vagy úgy, de az ország ura legyek.” Ez tehát māyā. Ha ezt az apró paradigmát megértjük, hogy alaptermészetünk szerint szolgák vagyunk… Efelől semmi kétség. Senki nem mondhatja: „Szabad vagyok, én vagyok a főnök.” Ezt senki nem mondhatja. Ha így gondolkozik, az māyā. Tévedés.