HU/Prabhupada 0351 - Ha írsz valamit, az egyetlen célja az legyen, hogy dicsőíted vele a Mindenhatót
Lecture on SB 1.5.9-11 -- New Vrindaban, June 6, 1969
Tehát, ahogy létezik természetes különbség varjak és hattyúk között, ugyanúgy létezik különbség a Kṛṣṇa-tudatú és a közönséges személy között. A közönséges személy a varjúhoz hasonlatos, a Kṛṣṇa-tudatban kiteljesedett személy pedig olyan, mint egy hattyú vagy kacsa.
Aztán [Nārada] azt mondja:
- tad-vāg-visargo janatāgha-viplavo
- yasmin prati-ślokam abaddhavaty api
- nāmāny anantasya yaśo 'ṅkitāni yat
- śṛṇvanti gāyanti gṛṇanti sādhavaḥ
- (SB 1.5.11)
Ennek ellentettje, lehet akár egy kiemelkedő irodalmi mű, nagyon szépen, metaforikusan megírt, olyan, mint egy költemény, minden. Mégsem dicsőítik benne az Urat. Mindez ahhoz a helyhez hasonlítható, ahol a varjak jól érzik magukat. Másrészt, milyen a másfajta irodalom? Tad-vāg-visargo janatāgha-viplavo yasmin prati-ślokam abaddhavaty api (SB 1.5.11). Olyan irodalom, ami embereknek szól, olvasnivaló a nagyközönség számára, ami még nyelvtanilag is helytelen, de mivel az Úr dicsőítéséről szól, forradalmi lehet. Megtisztíthatja az egész emberi társadalmat. Guru Mahārāja-om, amikor kiadandó újságcikkeket válogatott a „Harmonist” című újságba, ha csak annyit látott, hogy a szerző többször is említette „Kṛṣṇa” és az „Úr Caitanya” nevét, nyomban jóváhagyta a cikk megjelenését: „Rendben van. Nagyon jó. [NEVETÉS] Teljesen jó így.” Olyan sokszor ismételte „Kṛṣṇa” és „Caitanya” nevét, hogy elégedett lett vele.
Tehát ugyanígy, ha nem is irodalmi nyelven jelentetjük meg a „Vissza Istenhez” vagy más könyveinket, nem számít, mert az Urat dicsőítjük benne. Ezt ajánlja Nārada. Tad-vāg-visargo janatāgha-viplavaḥ. Janatā agha. Az agha jelentése: bűnös cselekedetek. Ha az ember egyetlen sort is elolvas ebből a műből, bár tökéletlen nyelvezettel íródott, mégis, ha csak annyit hall valaki, hogy Kṛṣṇa ott van, azonnal leküzdi a bűnös tetteit. Tad-vāg-visargo janatāgha-viplavo yasmin prati-ślokam abaddhavaty api nāmāny anantasya (SB 1.5.11). Ananta azt jelenti: határtalan. Kṛṣṇa nevét, hírnevét, dicsőségét, tulajdonságait írja le. Nāmāny anantasya yaśo 'ṅkitāni. Ahol dicsőítés van, még akkor is, ha tökéletlen nyelvezettel van bemutatva, az śṛṇvanti gāyanti gṛṇanti sādhavaḥ. Mint, ahogy Guru Mahārāja-om, egy sādhu, vagy egy szent ember azonnal megjegyzi: „Igen, rendben van.” Minden rendben. Mert az Urat dicsőítik benne. Természetesen a nagyközönség nem fogja érteni. De ez az általánosan elfogadott változat, amelyet Nārada beszél. Bármit is ír valaki, annak célja a Legfelsőbb dicsőítése kell, hogy legyen. Akkor az a mű, irodalom: pavitra, megtisztult. És bármilyen szépen, akár irodalmi vagy metaforikus, költői módon ír valaki, ha olyan művet alkot, amelynek semmi köze Istenhez vagy Kṛṣṇához, akkor az vāyasaṁ tīrtham. Az a varjak örömszerzésének színhelye.
Ez Nārada Muni változata. Ezt kell figyelembe vennünk. Egy Vaiṣṇava számára egy kitétel van: költői legyen. Mindenkinek költőinek kell lennie. De a költeménynek, a költői nyelvnek csupán az Úr dicsőítéséről kell szólnia.