HU/Prabhupada 0525 - Maya nagyon erős, ahogy egy kicsit is magabiztossá válsz, azonnal támad
Lecture on BG 7.1 -- Los Angeles, December 2, 1968
Tamāla Kṛṣṇa: Prabhupāda, amikor Téged szolgállak, néha csodásan érzem magam, de amikor arra gondolok, mennyire nem megfelelő és nem elég tökéletes ez a szolgálat,akkor szörnyen érzem magam. Melyik lenne a helyes érzés?
Prabhupāda:(kuncog) Szörnyen érzed magad?
Tamāla Kṛṣṇa: Nagyon.
Prabhupāda: Miért? Mikor érzed nagyon rosszul magad?
Tamāla Kṛṣṇa: Amikor látom valamennyi sutaságomat, az összes hibámat.
Prabhupāda: Néha... Ez szép. Elfogadni a hibákat... Még ha nincs is semmilyen hiba. Ez az őszinte szolgálat jellemzője. Ahogy egy apa nagyon kedves a fiának, vagy a fiú igen kedves az apának. A fiú legkisebb betegségekor az apa azt gondolja, „Jaj, a fiam talán meghal! El kell válnom tőle." Ez a mély szeretet jele. Lehet, hogy a fiú nem is hal meg azonnal, az apa mégis így gondolkodik. Elválás. Értitek? Ez tehát jó jel. Nem szabad azt gondolni, hogy mindig tökéletesen cselekszünk. Mindig arra kell gondolnunk, hogy „Nem vagyok képes." Ez nem rossz. Sohasem szabad azt hinnünk, hogy „Tökéletes vagyok." Mert māyā olyan erős, hogy amint egy kicsit is elbizakodottá válunk, máris lecsap. Értitek? Egy beteg állapotban... Mint amikor valaki nagyon elővigyázatosan cselekszik, olyankor kicsi a veszélye a visszaesésnek. Szóval ez nem rossz. Mindig úgy kell gondolnunk, hogy „Talán nem csinálom elég jól." De amennyire rajtunk múlik, hajtsuk végre tökéletesen a feladatunkat, csak sose gondoljuk azt, hogy ez igazán tökéletes. Akkor jó.