HU/Prabhupada 0894 - A kötelességet végre kell hajtani, még ha egy kis szenvedéssel is jár. Ezt nevezik lemondásnak
730417 - Lecture SB 01.08.25 - Los Angeles
A kötelességet végre kell hajtani, még ha egy kis szenvedéssel is jár. Ezt nevezik lemondásnak Ez volt a kérdés, amelyet Arjuna feltett Kṛṣṇának: „Minden, amit mondasz úgy van. Nem ez a test vagyok, lélek vagyok. Senki sem a teste. Mindenki lélek. Tehát a test elpusztításakor...” (Oldalra:) Hagyjátok azt abba! „A test elpusztulásakor a lélek tovább létezik. De amikor látom a fiamat, a nagyapámat haldoklani, én pedig gyilkolok, akkor hogyan vigasztalhatom magam azzal, hogy a nagyapám, a fiam nem hal meg, ez csak egy változás? Mivel hozzászoktam, hogy így gondolkodjak. Tehát a fájdalomnak jelen kell lennie.” Kṛṣṇa így válaszolt: „Igen, ez így van. El kell viselned, ez minden. Nincs más megoldás.” Tāṁs titikṣasva bhārata.
Kṛṣṇa sosem mondta, hogy amit Arjuna elmondott, az nem úgy van, „Tudom, amikor a fiam haldoklik, az csak a testének a cseréje, vagy a nagyapám halála a teste cseréje. Ezt tudom, de mégis, mivel felszínes a ragaszkodásom, szenvednem kell.” Kṛṣṇa így válaszolt, „Igen, a szenvedés jelen van, mert te is testi életfelfogásában vagy. Tehát a szenvedésnek ott kell lennie. Nincs más megoldás, mint tolerálni. Nincs más megoldás.” Mātrā-sparśās tu kaunteya śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ (BG 2.14)
Pont mint ahogyan az országotokban reggelente nagyon hideg van, egy kissé nehéz feladat reggel fürdeni. De ez azt jelenti, hogy azok, akik bhakták, abbahagyják a reggeli fürdést? Nem. Meg ha hűvös, hideg is van, fürdeni kell. A kötelességet el kell végezni. A kötelességet el kell végezni. Még ha egy kis szenvedéssel is jár. Ezt nevezik tapasyának. A tapasya azt jelenti, hogy meg kell hosszabbítani, vagyis tovább kell haladni a Kṛṣṇa-tudatos tevékenységekkel a világ összes veszélyes és szerencsétlen körülménye ellenére. Ezt nevezik tapasyának. A tapasya azt jelenti, hogy önként elfogadni az élet nehézségeit. Valamikor a tapasya, a tapasya rendszerében, a meleg évszakban, nyáron a perzselő napon az embernek maga körül tüzet kell gyújtania, a közepébe leülnie és meditálnia kell. Van néhány ilyenfajta tapasya, mint ez. Hideg időben nyakig a vízbe kell merülni és meditálni. Ezek a dolgok vannak előírva a tapasya során.
De az Úr Caitanya Mahāprabhu nem adott ilyen előírást. Ő nagyon szép programot ad nektek, énekeljetek, táncoljatok és egyetek prasādamot. De mégis vonakodunk. Nem tudjuk elfogadni ezt a tapasyát. Értitek. Annyira elesettek vagyunk. Su-sukhaṁ kartum avyayam (BG 9.2) Ez egy olyanfajta tapasya, amelyet nagyon könnyű végezni és rendkívül kellemes. De mégsem vagyunk hajlandóak csinálni. Az utcán fogunk megrohadni, akárhol lefekve, és még, inni fogok, nemi életet élni és az utcán feküdni. Mit tehetnénk hát? Jó lehetőséget adunk. Gyertek ide, énekeljetek, táncoljatok, éljetek békésen és egyetek Kṛṣṇa-prasādamot. Legyetek boldogok! De az emberek ezt nem fogják elfogadni. Ezt nevezik balszerencsének.
Caitanya Mahāprabhu azért azt mondta, etādṛśī tava kṛpā bhagavan mamāpi durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ (CC Antya 20.16) Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktiḥ. Isten, Kṛṣṇa transzcendentális szent nevében ott van minden energia. Ahogyan Kṛṣṇa határtalan energiákkal rendelkezik, úgy a névben, Kṛṣṇa szent nevében is jelen van a határtalan energia. Tehát nāmnām akāri bahudhā. És Kṛṣṇának számtalan neve van. Kṛṣṇának ezer és ezer neve van. A Kṛṣṇa név a legfontosabb. Nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ. És nincsenek szigorú vagy nehéz szabályai, hogy ekkor vagy akkor kell énekelned. Nincs. Bármikor. Bármikor énekelheted. És a név azonos Kṛṣṇával. Ezt a logikát követve, Kṛṣṇa szent neve Kṛṣṇa. Ő nem különbözik Kṛṣṇától. Ne gondoljátok, hogy Kṛṣṇa, Aki Goloka Vṛndāvanában él, és a név különböznek! Ahogyan az anyagi világban van ez az elképzelésünk, hogy a név különbözik a valóságtól. De az abszolút világban nincs ilyen különbség. Ezt nevezik abszolútnak. A név ugyanannyira erős, mint amennyire Kṛṣṇa.