HU/Prabhupada 0990 - A szeretet nem azt jelenti, hogy magamat szeretem, és meditálok a szereteten. Nem!
740724 - Lecture SB 01.02.20 - New York
Bhagavad-bhakti jóga. Ez a fajta jóga az igazi jóga. A legmagasabb rendű jógarendszer a bhagavad-bhakti, és a bhagavad-bhakti jóga az ādau gurv-āśrayaḥval kezdődik. Először is hódolj meg egy gurunak!
- tad viddhi praṇipātena
- paripraśnena sevayā
- (BG 4.34)
A hivatalos avatásnak nincs jelentése. Anélkül hogy teljesen meghódolnál egy gurunak, avatásról szó sem lehet. Divya jñāna hṛde prokāśito. A divya-jñāna azt jelenti, „transzcendentális tudás.” Megpróbálni becsapni a gurut, diplomatikusnak és intrikusnak lenni, ezek a gazemberségek nem fognak segíteni a bhagavad-bhakti jógában. Valami mást megkaphatsz, valamilyen anyagi hasznot, de a lelki életed tönkre fog menni.
Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom a lelki felvilágosításért van, nem azért, hogy pénzt keressünk. Az nem Kṛṣṇa-tudat. Caitanya Mahāprabhu azt tanítja, hogy
- na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ
- kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye
- (CC Antya 20.29, Śikṣāṣṭaka 4)
Na dhanaṁ. A materialisták mit akarnak? Pénzt. Sok követőt, nekik alárendelt személyt, és kedves, szép feleséget. Ezt akarják a materialisták. De Caitanya Mahāprabhu ezt elutasítja. Na dhanaṁ, „Nem, nem. Én nem akarok pénzt!” Ez a tanítás. Na dhanaṁna na janaṁ, „Nem akarok senkin sem uralkodni.” Nem. Na... Na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ, egy kedves, szép feleség költői képe. „Nem akarom ezeket a dolgokat!” Akkor mit akarsz? A bhagavad-bhakti jógát,
- mama janmani janmanīśvare
- bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi
- (CC Antya 20.29, Śikṣāṣṭaka 4)
Egy bhagavad-bhakta még felszabadulást sem akar. Miért mondja Kṛṣṇa, Caitanya Mahāprabhu hogy janmani janmani, születésről születésre? Az, aki felszabadult, nem fog többször ebben az anyagi világban megszületni. Azok, akik imperszonalisták, ők beleolvadnak a ragyogásba, Kṛṣṇa testének sugaraiba, és azok, akik bhakták, ők engedélyt kapnak arra, hogy belépjenek Vaikuṇṭhára vagy Goloka Vṛndāvanába. (félre): Ne zajongjatok! Tehát ha prasanna mana akarunk lenni, mindig örülni, az a lelki élet. Nem az, hogy állandóan rosszkedvűek vagyunk, és tervezgetünk. Ez nem a lelki élet. Nem fogtok egyetlen materialistát sem találni, aki boldog. Mind rosszkedvű, gondolkodnak, dohányoznak, isznak, és nagy-nagy terveket készítenek. Ilyenek a materialisták. A bhagavad-bhakti jóga pedig prasanna-manaso. A Bhagavad-gītāban az van, hogy
- brahma-bhūtaḥ prasannātmā
- na śocati na kāṅkṣati
- (BG 18.54)
Prasannātmā. Ez a lelki élet. Amint valójában elkezditek a lelki életet, mindegy, hogy a személytelen vagy a személyes filozófia mentén, mindkettő gyakorlói spiritualisták, az egyetlen különbség, hogy az imperszonalisták azt gondolják, hogy „Én lélek vagyok. Isten is lélek. Ezért egyek vagyunk. Beleolvadok.” Ez a sāyujya-mukti. Kṛṣṇa nekik sāyujya-muktit ad. De ez nem igazán biztonságos, mert ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12.) Ānanda, a valódi ānandát egyedül nem tudod megvalósítani. Ahhoz két személy kell. A szeretet nem azt jelenti, hogy magamat szeretem, és meditálok a szereteten. Nem! Kell legyen egy másik személy is, egy szerető. Ezért dvaitavāda. Amint eljöttök a bhakti iskolába, a dvaitavāda ott kell, legyen, kettő személy, Kṛṣṇa és Kṛṣṇa bhaktája. És a Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa szolgája közötti kapcsolatot nevezzük bhaktinak. Az viszonyukat nevezzük bhaktinak. Ezért mondják, hogy bhagavad-bhakti-yogataḥ. Nem monizmus, nem egység. Mindig ott a bhakta... A bhakta próbálja elégedetté tenni Kṛṣṇát.