HU/Prabhupada 0996 - Nem vesztegettelek meg benneteket, amerikai fiúkat és lányokat, hogy kövessetek. Az egyetlen vagyonom az éneklés volt
730406 - Lecture SB 02.01.01-2 - New York
Prabhupāda: Parīkṣit Mahārāja megkérdezte Śukadeva Gosvāmīt... „Mi a kötelességem? Most, hogy hét nap múlva meg fogok halni, mi a kötelességem?” Tehát Kṛṣṇáról érdeklődött, mivel Vaiṣṇava családban született, Arjuna unokája volt... A Pāṇḍavák Vaiṣṇavák, és Kṛṣṇa bhaktái, már gyerekkoruktól megvolt a lehetőségük, hogy Kṛṣṇát imádják. Tehát Parīkṣit Mahārāja Kṛṣṇa mūrtijával játszott, és természetesen hajlott arra, hogy Kṛṣṇáról halljon. Megkérdezte, hogy „Mi a kötelességem? Egyszerűen csak halljak Kṛṣṇáról, vagy valami más?” Amikor Śukadeva Gosvāmī meghallotta ezt a kérdést, akkor úgy üdvözölte, hogy varīyān eṣa te praśnaḥ (SB 2.1.1) „Ó, a kérdésed nagyon csodálatos, igen dicsőséges, varīyān!” A varīyān azt jelenti, „nagyon dicsőséges,” amit már megadtam, varīyān. Dicsőséges, igen. „Dicsőséges praśnaḥ, mert Kṛṣṇáról érdeklődsz!”
Tehát varīyān eṣa te praśnaḥ kṛto loka-hitaṁ nṛpa, „Kedves királyom, ez a világ minden embere számára a legkedvezőbb kérdés!” Ha egyszerűen csak Kṛṣṇáról érdeklődsz, vagy Kṛṣṇáról hallasz, még ha nem is érted, de a hangvibráció Kṛṣṇa ... Mint ahogyan énekeljük, hogy „Hare Kṛṣṇa,” lehet, hogy nem értjük, mit jelent a Hare Kṛṣṇa, de mégis, mivel ez transzcendentális hang, ezért kedvező. Bárhol is énekeljétek a Hare Kṛṣṇát, akár hallják, akár nem, ez kedvező a számukra. Tehát kiküldjük az embereinket az utcára saṅkīrtanázni. Mindegy, hogy az emberek akarják-e hallani vagy sem, de ez kedvező. Olyan légkört teremt, amely az emberi társadalom számára nagyon-nagyon előnyös. Ez kell, hogy az elvünk legyen! Amikor éneklünk és ha senki nem foglalkozik vele, akkor sem szabad csalódottá válnunk! A mi, ez a saṅkīrtana mozgalom olyan jó, hogy mindössze az éneklés, a hangvibráció kedvező légkört teremt, varīyān eṣa te praśnaḥ (SB 2.1.1). A gyakorlatban látjátok, azok, akik idősebb bhakták... New Yorkban kezdtem el abban az üzlethelyiségben a mozgalmat, csak az énekléssel. Nem béreltelek fel benneteket amerikai fiúkat és lányokat, hogy kövessetek. Az egyetlen vagyon az éneklés volt! A Tompkinson square parkban Brahmānanda Swami volt az első, aki jött és táncolt az éneklésemre. Ő és Acyutānanda, ők ketten voltak az első táncosok a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkban. Igen. És nem volt mṛdaṅgám. Volt egy, mi is volt az?
Bhakta: (nem érthető) dob.
Prabhupāda: Egy dob, egy kicsi dob. Kettőtől ötig, három órán át énekeltem a Hare Kṛṣṇát, sok fiú és lány jött és csatlakozott, a Timesban pedig az első fénykép is megjelent. A New York Times értékelte ezt és az emberek is. Ez az éneklés, a kezdetekben csak ez volt. Nem volt semmi más. Abban az időben nem volt prasāda osztás. Az csak később következett. Tehát mindig biztosnak kell lennünk abban, hogy ez az éneklés nem az anyagi világból származó hangvibráció! Ez nem az anyagi világ hangvibrációja! Narottama dāsa Ṭhākura azt mondja, golokera prema-dhana hari-nāma-saṅkīrtana. Ez a lelki világból lett importálva. Teljes mértékben lelki! Máskülönben hogyan lenne lehetséges? Időnként az úgynevezett jógik azt mondják, hogy az énekelés... Bombayben van egy úgynevezett gazember, aki azt mondja, „Hare Kṛṣṇa mantra és a Coca-cola szavak éneklése ugyanaz.” Ő egy akkora gazember! Nem tudja, hogy ez nem az anyagi világból származó hangvibráció! És az, akinek nincs tudása, azt gondolja, hogy „Mi ennek a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa éneklésnek az értelme?” A gyakorlatban láthatják, hogy éjjel nappal tudjuk folytatni az éneklést, és mégsem fáradunk el, de ha bármilyen más anyagi nevet énekeltek, akkor már három után elfáradtok. Ez a bizonyíték! Képesek vagytok folytatni az éneklést éjjel-nappal, és sosem fáradtok el! Ezeknek az embereknek, ezeknek a szegény embereknek nincs agyuk, hogy megértsék.