HU/Prabhupada 0908 - Mepróbálhatsz boldog lenni, de ha Krishna nem hagyja jóvá, akkor sosem leszel boldog
730419 - Lecture SB 01.08.27 - Los Angeles
Bármivel kapcsolatban... Mint ahogyan Prahlāda Mahārāja. Prahlāda Mahārāja áll, miközben az apját megölik. Ez erkölcsös? Meg tudnád tenni, hogy a jelenlétedben megölik az apádat, te pedig csak ott állsz? Nem tiltakozol. Ez erkölcsös? Senki nem helyesli ezt, hogy ez erkölcsös. Nem. De tulajdonképpen ez történt, Hiraṇyakaśiput megölték... A képen ez történik, és Prahlāda Mahārāja egy virágfüzért próbál adni - a gyilkosra. (nevetés) „Kedves Uram, Gyilkos, fogadd el ezt a virágfüzért. Megölted az apámat. Nagyon jó fiú vagy." (nevetés) Látjátok. Ez a lelki megértés. Senki nem fogja jóváhagyni, hogy te... Ha nem tudod megvédeni az apádat, legalább muszáj tiltakoznod, muszáj sírnod: „Az apámat megölik. Gyertek, gyertek. Segítsetek..." Nem. Ő előkészítette a virágfüzért. És amikor megölte, azt mondta Nṛsiṁhadevának: „Kedves Uram, most megölted az apámat. Így mindenki boldog. Most szálljon el a mérged." Senki nem boldogtalan. Ő mondta a saját szavaival. Modeta sādhur api vṛścika-sarpa-hatyā (SB 7.9.14). Modeta sādhur api. Egy sādhu, egy szent személy soha nem helyesli, ha bárkit is megölnek. Soha. Még egy állatot sem. Egy sādhu soha nem hagyja jóvá. Miért kellene megölni egy állatot? Ez a sādhu dolga. De Prahlāda Mahārāja azt mondja: modeta sādhur api. A sādhu, egy szent személy ugyancsak elégedett. Mikor? Amikor egy skorpiót vagy egy kígyót megölnek. Ők is élőlények. Egy sādhu soha nem elégedett amikor egy élőlényt megölnek, de Prahlāda Mahārāja azt mondja: "Még egy sādhu is elégedett, ha egy kígyót vagy egy skorpiót megölnek. Az apám olyan mint egy kígyó vagy egy skorpió. Megölték. Ezért mindenki boldog." Mindenki... Egy ilyen démon, aki bajt okoz a bhaktáknak, egy ilyen démon, nagyon veszélyes démon. Tehát amikor egy ilyen démont megölnek, még a szentek is elégedettek. Bár a szentek nem akarják, hogy bárkit is megöljenek, Ezért Kṛṣṇa akiñcana-vitta. Azoknak, akik mindent elveszítettek, érte, Kṛṣṇa az egyetlen vigasz.
Kṛṣṇa annyira kedves, hogy ha bárki anyagi jólétre vágyik, és ugyanakkor hívővé szeretne válni... A Caitanya-caritāmṛtában az áll: „Valaki Engem akar. Ugyanakkor anyagi jólétet akar. Az egy ostoba. Az egy ostoba." Ezért az emberek nagyon félnek a Kṛṣṇa-tudatba jönni. „Ó, vége lesz az anyagi jólétemnek." Mert azt nem akarják. Mert ragaszkodnak... Általában azért mennek templomba, anyagi jólétért mennek a templomba. „Isten, add meg nekünk mindennapi kenyerünket." Ez anyagi jólét. Vagy „Add ezt, add azt." De vallásosnak tekintendők, mert megközelítették Istent.
Az ateisták, ők nem közelítik meg. Az mondják: „Miért közelíteném meg Istent? Vagyont kell gyűjtenem, a tudományos fejlődés által boldog leszek." Ők duṣkṛtinaḥ, a legbűnösebbek, azok, akik azt mondják, hogy: „A saját jólétem érdekében a saját erőmből, a saját tudásom által." Ők duṣkṛtinaḥ. De aki azt gondolja „Az én jólétem Isten kegyétől függ," ők jámborak. Ők jámborak. Mert, végső soron Isten jóváhagyása nélkül semmit nem lehet elérni. Ez tény. Tāvad tanur idaṁ tanūpekṣitānām (?). Ezt ugyancsak kijelenti a... Az ellenszegülés oly sok módját felfedeztük, hogy enyhítsünk szánalmas helyzetünkön, de ha Isten nem hagyja jóvá, ezek az ellenszegülő vállalkozásaink megbuknak.
A példa az, hogy a nagyon képzett orvosok felfedeztek nagyon jó gyógyszereket. Ez rendben van. De amikor egy ember beteg, kérdezd meg az orvost: „Tudja garantálni, hogy ez a beteg életben marad?" Soha nem mondja azt: „Igen, tudom. Nem tudom garantálni. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni. Ez minden." Ez azt jelenti, hogy a jóváhagyás Isten kezében van. „Én csak eszköz vagyok. Ha Isten nem akarja, hogy éljen, akkor minden orvosságom, minden tudományos ismeretem, orvosi ismeretem meg fog bukni." A végső jóváhagyás Kṛṣṇáé. Az ostobák ezt nem tudják. Ők, ők... Őket mūḍháknak, gazembereknek nevezik. Bármit teszel, az nagyon jó, de, végezetül, ha azt Isten, Kṛṣṇa nem hagyja jóvá, az mind kudarcba fog fulladni. Ők ezt nem tudják. Ezért mūḍhák. És egy bhakta tudja: „Bármennyi intelligenciám is van, megpróbálhatok boldog lenni, de ha Kṛṣṇa nem hagyja jóvá, soha nem leszek boldog." Ez a különbség egy hívő és egy hitetlen között.