HU/Prabhupada 1048 - A tökéletes tanítás: Soha nem leszel boldog anélkül, hogy visszamennél Istenhez!

Revision as of 09:59, 16 June 2016 by KadambaKanana (talk | contribs) (Created page with "<!-- BEGIN CATEGORY LIST --> Category:1080 Hungarian Pages with Videos Category:Hungarian Pages - 207 Live Videos Category:Prabhupada 1048 - in all Languages Cat...")
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Invalid source, must be from amazon or causelessmery.com

750712 - Lecture SB 06.01.26-27 - Philadelphia

Azért vagyunk ebben az élet e feltételekhez kötött helyzetében, mert elváltunk az eredeti személytől, Kṛṣṇától. Mivel Kṛṣṇa szerves részei vagyunk. És ezt elfelejtettük. Azt gondoljuk, hogy Amerika vagy India szerves részei vagyunk. Ezt nevezik illúziónak. Őket az érdekli, hogy ... Valakit ez az ország érdekel, mást a társadalom vagy a család. Annyi dolgot, kötelességet hoztunk létre. Ezért mondja a śāstra, hogy „Ezek a gazemberek nem tudják, mi a valódi önérdekük.” Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā (SB 7.5.1). Olyasmiben reménykednek, ami soha nem fog bekövetkezni. Ezért gazemberek. Ebben az anyagi világban próbálják a dolgokat úgy igazítani, hogy boldogok legyenek, de ezek a gazemberek nem tudják, hogy ameddig itt maradnak, szó sem lehet a boldogságról. Ez a gazemberség.

Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez a hely duḥkhālayam aśāśvatam (BG 8.15.). Ez a világ, ahol most élünk, egyik testet a másikra cserélve, ez duḥkhālayam. Miért kell cserélnem a testemet? Miért nem... Örök vagyok. Na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20.). Ezért meg kell tanulnunk, oktatást kell kapnunk, a tudást a tökéletestől kell elfogadnunk. És Kṛṣṇa, a Legfelsőbb Tökéletes Személy személyesen adja nektek a tudást. És ha olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy nem fogadjuk el a tökéletes tudást, akkor kiagyalunk valamit, spekulálunk, létrehozzuk a saját elképzelésünket, és ekkor meg lehet érteni, hogy durāśayā. Azt gondoljuk, hogy „Így leszek boldog. Úgy leszek boldog...” De ez mind semmi. Soha nem leszel boldog anélkül, hogy visszamennél haza, vissza Istenhez. Ez a tökéletes tanítás. Mint egy bolond fiú, aki elhagyta az apját. Az apja gazdag ember, mindene megvan, de a fiú hippi lett. Ehhez hasonlók vagyunk mi is. A mi apánk Kṛṣṇa. Élhetünk ott nagyon kényelmesen, bármilyen zavar nélkül, a pénzkeresés erőfeszítése nélkül, de mi úgy döntöttünk, hogy ebben az anyagi világban fogunk élni. Ezt nevezik szamárnak. Ez a ... Ezért mūḍha.

Nem tudjuk, hogy mi az önérdekünk. És a kilátástalan helyzet ellenére is reménykedünk, hogy „Így leszek boldog. Úgy leszek boldog.” Ezért van itt a mūḍha szó használva. Valójában nem tudják, mi a boldogság, és próbálkoznak egy fejezettel, majd egy másikkal, és megint egy másikkal, hogy „Most boldog leszek!” A szamár. A szamár... Van, hogy a mosóember a hátára ül és egy fűcsomót lógat a szamár elé, aki meg akarja azt szerezni. De amint előbbre lép, a fű is megmozdul. És azt gondolja, „Csak egy lépés előre, és megszerzem a füvet!” De mivel szamár, nem tudja, hogy „A fű úgy van ott, hogy évmilliókig mehetek, akkor sem fogom elérni...” Ez a szamár. Nem tér észhez, hogy „Millió és milliárd évig próbálkozhatok ebben az anyagi világban. Sosem leszek boldog.” Ezért kell elfogadnotok a tudást a gurutól, aki ismeri a dolgokat. Ezért imádjuk a gurut,

ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlitaṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ