HU/Prabhupada 1027 - A feleségem, a gyerekeim és a társadalom a katonáim. Ha bajba kerülök, segítenek!
731129 - Lecture SB 01.15.01 - New York
A feleségem, a gyerekeim és a társadalom a katonáim. Ha bajba kerülök, segítenek Nem szegheted meg Kṛṣṇa vagy a természet törvényeit, ez nem lehetséges. Egyáltalán nem vagy független. Mivel ezek a gazemberek nem értik, mindig azt gondolják, hogy függetlenek vagyunk. Ez minden boldogtalanság oka. Senki sem független. Hogyan lehetnél független? Senki sem független, te és senki más sem lehet az. Ki az, aki valóban független? Itt ültök, sok fiú és lány, közületek ki mondhatja azt, hogy „Mindentől független vagyok?” Senki nem mondhatja. Tehát ebben tévedünk, és amiatt, hogy visszaélünk a függetlenségünkkel, oly sokféleképp szenvedünk ebben az anyagi világban. Ezt meg kell változtatni. Ezt meg kell állítani. Erről szól a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom. Caitanya Mahāprabhu a következőt prédikálta: jīvera svarūpa haya nitya kṛṣṇa dāsa (CC Madhya 20.108-109.). Mi élőlények Kṛṣṇa örök szolgái vagyunk. Ez a helyzetünk. De ha ezt a helyzetünket megtagadjuk, hogy „Miért kellene Kṛṣṇa szolgájává válnom? Független vagyok,” akkor a szenvedés azonnal elkezdődik. Kṛṣṇa bhuliya jīva bhoga vañcha kare... Amint az a vágyad, hogy függetlenül élvezz, azonnal... Ez azt jelenti, hogy māyā azonnal elkap.
- kṛṣṇa bhuliya jīva bhoga vāñchā kare
- pāśate māyā tāre jāpaṭiyā dhare
Ezt nagyon könnyű megérteni. Ugyanúgy, mint ha nem törődsz a kormány törvényeivel, ha függetlenül akarsz élni, az azt jelenti, hogy azonnal a rendőrség karmai közé kerülsz. Nem kell létrehoznod, már létezik. Tehát a helyzetünk mindig Istentől függ. Ezt kell megértenünk. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Ezért Bhaktivinoda Ṭhākur a következő dalt írta:
- mānaso deho geho, yo kichu mora,
- arpilun tuyā pade nanda-kiśora
Ezt a hibát követjük el folyton, azt képzeljük, hogy függetlenek vagyunk, királyok, és a katonáim vagy a társadalom, a közösségem, a családom vagy, oly sok mindent kitaláltunk, de
- dehāpatya-kalatrādiṣv
- ātma-sainyeṣv asatsv api
- teṣāṁ nidhanaṁ pramattaḥ
- paśyann api na paśyati
- SB 2.1.4.
Pont mint ahogy az emberek harcolnak, ahogyan Hitler is hadat üzent, vagy annyi más háború volt. Ez az ember kijelenti, és mindenki azt gondolja, hogy „Független vagyok.” Tehát azt gondoljuk, hogy sok katonánk van, sok atombombánk, és sok repülő, tehát győzni fogunk. Ehhez hasonlóan mi mindannyian úgy gondolkodunk, hogy „Független vagyok, és a feleségem, a gyerekeim, a közösségem, ők a katonáim. Ha bajban vagyok, majd segítenek.” Ez történik. Ezt hívják māyānak. Pramattaḥ teṣāṁ nidhanaṁ paśyann api na paśyati. Mivel megbolondulunk azért az úgynevezett függetlenségért, az Istentől való függetlenségért, úgy gondoljuk, hogy ezek a dolgok fognak segítenek, ezek fognak megvédeni, de ez māyā. Teṣāṁ nidhanam, mindenki el fog pusztulni. Senki nem lesz képes megvédeni minket. Ha valódi védelmet szeretnénk, akkor Kṛṣṇa védelmét kell elfogadnunk. Ezt a Bhagavad-gītā utasítása, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66.). Te gazember, azt gondolod, hogy ez a sok dolog fog megvédeni. Lehetetlen. Véged lesz, és az úgynevezett védelmezőidnek, a barátaidnak, katonáidnak szintén. Ne függj hát tőlük! Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇam (BG 18.66.)... Csak hódolj meg Nekem, Én meg foglak védeni! Ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ. Ez a valódi védelem.