HU/720100 - Levél Svati számára Indiából

Revision as of 04:52, 20 December 2017 by Anurag (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Letter to Svati dasi



Kedves Svati dasi,

Fogadd áldásaimat! Megkaptam dátum nélkül írt leveledet, melyet gondosan tanulmányoztam.

Az együttérzés fenntartásának legjobb módja, ha rendszeresen közösen énekelsz a baktákkal a templomban, valamint ünnepek tartása. Most mindjárt rendezz egy fesztivált, és mindenki le lesz foglalva. Olyan sok ünnep van, minden napra tudok neked ajánlani egyet.

A másik kérdésedre válaszolva: a gyermekek akkor kaphatnak avatást, amikor betöltik a tizenkettedik életévüket. A nevelésben mindenféle testi fenyítést el kell kerülnünk. Jobb, ha kedves szavakat használunk, vagy, ha teljesen elkerülhetetlen, akkor kötéllel ki lehet kötni őket valahová, vagy csak éppen felemeljük a pálcánkat – de ne használjuk. Nemrégen beszéltem erről Aniruddha prabhunak a dallas-i iskolában. Írásban érdeklődhetsz tőle a részletekről. Ám a legfontosabb, hogy a gyerekek midig valamilyen Krisnához kötődő tevékenységben foglalják le magukat, így természetes módon fejlődik ki bennük a Krisna öröme iránti vágy és még akkor is az örömüket lelik ebben, ha nehéz feladatokat végeznek.

Ti, mint anya és apa, felelősséget kell vállaljatok azért, hogy ezeket a kedves gyerekeket így neveljétek fel, ami rendkívül nagy szolgálat Krisna számára.

Remélem levelem jó egészségben és jó kedvben talál.

Örök jóakaród,

A.C. Bhaktivedanta Swami

=============

Kedves Svati dasi,

Fogadd áldásaimat! Megkaptam dátum nélkül írt leveledet, melyet gondosan tanulmányoztam.

Az együttérzés fenntartásának legjobb módja a baktákkal való rendszeres közös éneklés a templomban és ünnepek alkalmával. Olyan sok ünnep van, minden napra tudok neked ajánlani egyet.

A másik kérdésedre válaszolva: a gyermekek akkor kaphatnak avatást, amikor betöltik a tizenkettedik életévüket. Mindenféle testi fenyítést el kell kerülnünk a gyerekek nevelése során. Jobb, ha kedves szavakat használunk, vagy, ha teljesen elkerülhetetlen, akkor kötéllel ki lehet kötni valahová őket, vagy csak éppen felemeljük a pálcánkat – de ne használjuk. Nemrégen magyaráztam erről Aniruddha prabhunak a dallas-i iskolában. Írhatsz neki a részletekről érdeklődve. A legfontosabb dolog, hogy a gyerekek midig valamilyen Krisnához kötődő tevékenységben foglalják le magukat, így természetes módon fejlődik ki bennük a Krisna öröme iránti vágy még akkor is, ha nehéz feladatokat végeznek, és ebben örömüket fogják lelni.

Egyszóval ti, mint anya és apa, felelősséget kell vállaljatok azért, hogy kedves gyerekeiteket így neveljétek fel, ami Krisna nagy örömére válik majd.

Remélem levelem jó egészségben és jó kedvben talál.

Örök jóakaród,

A.C. Bhaktivedanta Swami