| „A halál pillanatában amire gondolsz, olyan testet kapsz. Ez a természet törvénye. Prakṛte... Yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ tyajaty ante kalevaram (BG 8.6). Ki kell fejlesztenünk a hangulatunkat, a bhāvánkat. Ha mindig csak Kṛṣṇával kapcsolatos gondolataink vannak, akkor a halál pillanatában könnyen tudunk majd Kṛṣṇára emlékezni. Ez a siker. Akkor azonnal, tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti (BG 4.9). Azonnal Kṛṣṇalokára kerülsz, és a vágyaidnak megfelelően vagy gopī vagy tehénpásztorfiú vagy tehén vagy boci leszel. Mindannyian egyenlőek. Ott nincs... Az a lelki világ. Itt van különbség a férfiak, nők, tehenek, fák és virágok között. Ém a lelki világban nincs ilyen különbség. A virág szintén bhakta élőlény, aki virágként szeretné szolgálni Kṛṣṇát. A bocik bociként, a gopīk pedig gopīként szertnék Kṛṣṇát szolgálni. Mind ugyanolyanok, csak a változatosság miatt mások.”
|
