HU/Prabhupada 0059 - Ne feledkezz meg valódi kötelességedről

Revision as of 08:54, 1 October 2018 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0023: VideoLocalizer - changed YouTube player to show hard-coded subtitles version)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Lecture on BG 2.14 -- Mexico, February 14, 1975

Akkor a kérdés a következő: „Ha örökkévaló vagyok, akkor miért van ez a rengeteg szenvedés? És miért kell meghalnom?” Tulajdonképpen ez a megfelelő kérdés: ”Ha örök életem van, miért kell ebben az anyagi testben maradnom, ami halálnak, születésnek, öregségnek és betegségnek van kitéve?” Ezért Krisna elmondja, hogy a szenvedésekkel teli anyagi lét oka az anyagi test. A karmik azok, akik az érzékeik elégedetté tételéért fáradoznak… Őket hívják karmiknak. A karmik nem foglalkoznak a jövővel, csupán az élet azonnal kínálkozó lehetőségeit szeretnék. Mint a szülői felügyelet nélküli gyerek, aki játszik egész nap és nem érdekli a jövőbeli élet, nem fogad el semmilyen tanítást. De ha tényleg értelmesek vagyunk, ebben az emberi létben mindent megteszünk azért, hogy megkapjuk azt az életet, testet, ahol nincs több halál, születés, öregség és betegség.

A Krisna-tudat mozgalma azért van, hogy erre a célra képezze az embereket. Nos, ha valaki azt kérdezné: „Ha csupán Krisna-hívő vagyok, hogyan lesznek megoldva az anyagi szükségleteim?” A válasz megtalálható a Bhagavad-gítában. Aki elmerül a Krisna-tudatban, az ő szükségleteiről Krisna gondoskodik majd. Krisna gondoskodik mindenki fenntartásáról. Ekó jó bahúnám vidadháti kámán: „A Legfelsőbb Személy ellátja az élőlényeket mindazzal, amire szükségük van.” (Katha-upanisad 2.2.13.) Ezért egy bhakta, aki megpróbál hazatérni, vissza Istenhez, sosem fog szűkölködni. Biztos lehet benne. Krisna azt mondja a Bhagavad gítában (BG 10.10): tésám nitjábhijuktánám / jóga-ksémam vahámj aham. „[A]kik kizárólagos odaadással mindig Engem imádnak, […] azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van.” Gyakorlati példa erre, hogy a Krisna-tudat mozgalmának száz központja van, és minden központban nem kevesebb, mint 25-250 bhakta él. Nincsen állandó bevételünk, emellett nyolcvanezer dollárt költünk minden kirendeltségre havonta. De Krisna kegyéből nem szűkölködünk. El vagyunk látva mindennel. Az emberek néha meglepődnek: „Ezek az emberek nem dolgoznak, nincs semmilyen szakmájuk, csupán a Haré Krisnát éneklik. Hogy tudnak így élni?” Ez nem kérdés. Ha a kutyák és a macskák élhetnek Isten kegyéből, a bhakták is nagyon kellemes körülmények között élhetnek Isten kegyéből. Ez nem kérdés… De ha valaki azt gondolná: „Krisna-tudatú lettem, mégis nagyon sok dolog miatt szenvedek.”, neki és mindegyikünknek itt az útmutatás: mátrá-szparsász tu kauntéja / sítósna-szukha-duhkha-dáh. ”A boldogság és a boldogtalanság ideiglenes megjelenése és eltűnése olyan, mint a tél és a nyár kezdete és elmúlása.” (BG 2.14) Télen a hideg víz kellemetlen, viszont nyáron nagyon kellemes. Szóval mi a helyzet a vízzel? Kellemes vagy kellemetlen? Se nem kellemetlen, se nem kellemes, ellenben bizonyos évszakban, ha a bőrhöz ér, akkor kellemetlennek vagy kellemesnek érezzük. Az efféle örömökre és kellemetlenségekre azt mondják, hogy jönnek és mennek. Ideiglenesek. Ágama apájinah anitjáh jelentése: „Megjelennek, eltűnnek, tehát nem állandóak.” (BG 2.14) Ezért Krisna azt tanácsolja, támsz titiksaszva bhárata: „Csak próbáld meg eltűrni.” (Bg. 2.14.) De ne feledkezz meg a valódi kötelességedről, a Krisna-tudatról. Ne törődj az anyagi kellemetlenségekkel és örömökkel.