HU/Prabhupada 0435 - Megzavarnak a világi problémák

Revision as of 22:10, 11 March 2016 by PeterL (talk | contribs) (Created page with "<!-- BEGIN CATEGORY LIST --> Category:1080 Hungarian Pages with Videos Category:Prabhupada 0435 - in all Languages Category:HU-Quotes - 1968 Category:HU-Quotes -...")
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Invalid source, must be from amazon or causelessmery.com

Lecture on BG 2.8-12 -- Los Angeles, November 27, 1968

Egy bhakta: „Nem tudom, hogy űzzem el ezt a bánatot, amely kiszikkasztja érzékeimet. Nem leszek képes legyőzni ezt még akkor sem, ha egy páratlan, földi királyságot nyerek, olyan korlátlan hatalommal, mint a félisteneké a mennyekben." (BG 2.8). Sañjaya így szólt: „Így beszélt Arjuna, az ellenség fenyítője, majd e szavakkal fordult Kṛṣṇához: „Govinda, én nem fogok harcolni!", Aztán elhallgatott (BG 2.9). „Ó, Bharata leszármazottja! Kṛṣṇa ekkor a két sereg közt mosolyogva e szavakat intézte a bánattól sújtott Arjunához" (BG 2.10). Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt...

Prabhupāda: Amikor nagyon zaklatottá válunk egy veszélyes helyzetben, mintha elvesztünk volna, Kṛṣṇa mégis mosolyog. Értitek? Néha azt hisszük... Ez az illúzió. Ugyanaz a példa, amikor valaki álmában kiabál: „Jaj, itt egy tigris, egy tigris! Mindjárt felfal engem!" de az az ember, aki ébren van, csak mosolyog: „Hol a tigris? De hol van a tigris?" De az alvó tovább kiabál: „Tigris, tigris, tigris!" Hasonlóképpen, amikor nagyon zavarodottak vagyunk... Mint a politikusok, akik néha tanácstalanok egy-egy politikai kérdésben, és azt állítják: „Ez az én földem, az én országom!" A másik fél is azt állítja, hogy „Ez az én földem, az én országom!" és heves harcot vívnak. Kṛṣṇa mosolyog. „Mi ez az ostobaság, azt állítani, hogy „az én országom, az én földem"? Ez az ÉN földem, ők meg azt állítják, hogy az „enyém" és harcolnak érte." Valójában a föld Kṛṣṇa tulajdona, de ezek az emberek az illúzió hatására azt állítják, hogy „Ez az én földem, az én országom", és elfelejtik, mióta tartozik ehhez az országhoz vagy ehhez a nemzethez. Ez az illúzió.

És ez a mi helyzetünk. Anélkül, hogy értenénk a valós helyzetünket, tanácstalanok vagyunk a világi gondjainkat illetően, amelyek mindegyike hamis. Janasya moho 'yam ahaṁ mameti (SB 5.5.8). Moha, a moha azt jelenti: illúzió. Ez maga az illúzió. Így mindenki ebben az illúzióban él. Amikor valaki intelligens, megérti, hogy ez a világi helyzete pusztán illúzió... Minden gondolat, ami az „én" és az „enyém" elvén történő kitalálás, az mind illúzió. Így amikor valakinek elegendő megértése van ahhoz, hogy kilépjen ebből az illúzióból, átadja magát egy lelki tanítómesternek. Ezt példázza Arjuna esete. Amikor nagyon tanácstalan és zavart... Úgy beszélgetett Kṛṣṇával, mint a barátjával, de látta, hogy „Ez a baráti beszélgetés nem ad választ a kérdésemre." Azért választotta Kṛṣṇát, mert ismerte Kṛṣṇa értékeit. Legalábbis, ismernie kellett volna. Hisz a barátja. És tudja, hogy Kṛṣṇa elfogadta... „Bár Ő úgy cselekszik, mint a barátom, de a nagy tekintélyek Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként ismerik el." Arjuna tudta ezt. Azt mondta hát: „Úgy meg vagyok zavarodva, hogy már nem értem." Még ha el is fogadom, hogy győzedelmes leszek a csatában, nem leszek boldog. Mi értelme arról beszélni, hogy győzedelmes leszek ezen a bolygón, ha az összes többi bolygó királya leszek is, vagy ha félistenné válok egy magasabb bolygórendszerben, ezt a fájdalmat akkor sem enyhíti semmi."