HU/Prabhupada 0480 - Isten nem lehet személytelen, hiszen mi is mind személyek vagyunk

Előző oldal - videó 0479

Következő oldal - videó 0481

Original Vaniquotes page in English

---

Load video

YouTube

YouTube might collect personal data. Privacy Policy

ContinueDismiss

Lecture -- Seattle, October 7, 1968

Az állatvilág csak az érzékkielégítést ismeri. Nincs hatalmuk. Nem fejlett a tudatuk. A Green Lake parkban nagyon sok kacsa van. És amint valaki odamegy hozzájuk egy kis élelemmel, rögtön köré gyűlnek és hápognak. Ez minden. Evés után elmerülnek a nemi életben. Ennyi az egész. A macskákhoz, kutyákhoz és egyéb állatokhoz hasonlóan az emberi élet is olyan, mintha nem létezne az a kérdés, hogy „Mi vagyok én?" Ha csak az érzéki vágyak irányítják őket, akkor az emberek nem jobbak ezeknél a kacsáknál vagy kutyáknál.

Ezért az első hat fejezetben pontosan megfogalmazódik, hogy az élőlény egy lélekszikra. Nagyon nehéz megtalálni, hol is van ez szikra, mert nagyon kicsi, egészen parányi. Nincs anyagi mikroszkóp, sem más műszer, ami kimutatná. De attól a szikra ott van. Ott van. Az a jele, hogy az én testemben is itt van, a tiétekben is, ezért tudtok mozogni, beszélni, tervezni, sok egyebet csinálni - pusztán amiatt a lélekszikra miatt. Tehát mi a legfelső lélek parányi szikrái vagyunk. Ahogy a Napban is sok-sok ragyogó részecske található. Azáltal, hogy ezek a részecskék ragyognak, amikor összekeverednek, az maga a napfény. De attól ezek molekulák. Különálló, atomi molekulák. Hasonlóképpen, Istenhez való viszonyunkban mi vagyunk a parányi részecskék, akik ragyogunk. A ragyogás azt jelenti, hogy ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezünk: gondolkozunk, érzünk, akarunk és létrehozunk dolgokat. Amit magatokban láttok, az Istenben is megvan. Így Isten nem lehet személytelen, mert mind személyek vagyunk. Sokféle tulajdonságom van - de csak parányi mennyiségben. Ugyanezek a tulajdonságai vannak Kṛṣṇának, Istennek is, de neki hatalmas, korlátlan mennyiségben.

Ez a Kṛṣṇa-tudatú gondolkodás tanulmányozása. A hatalmassághoz képest az én helyzetem nagyon kicsi. És mind olyan kicsinyek, végtelenül parányiak vagyunk; mégis, olyan sokféle tulajdonságunk van, sok vágyunk, számos tevékenységünk, az agyunkat is sokszor használjuk. Képzeljétek csak el, Isten mennyivel nagyobb agytevékenységet végez, mennyivel hatalmasabbak az Ő vágyai és tulajdonságai, mert Ő hatalmas. Isten nagyszerűsége azt jelenti, hogy mindaz, ami az embernek megvan, az Benne sokszorosan, hatalmasan létezik. Ez minden. Minőségi szempontból egyek vagyunk, mennyiségileg azonban különbözünk. Ő hatalmas, mi parányiak vagyunk. Ő végtelen; mi végtelenül kicsik. Ezért az a következtetés, hogy amint a sok szikra végtelen része a tűznek, amikor a tűzben ott lobognak a szikrák, nagyon szépen mutatnak együtt. De amint a szikrák a tűzön kívül vannak, a nagy tűzön kívül, kihunynak. Nincs többé tűz. Hasonlóképpen, mi is Kṛṣṇa, Isten szikrái vagyunk. Amikor Istennel társulunk, akkor az a fényerő, ami bennünk van, a tűz, újraéled. Máskülönben a mi tüzünk is kihuny. Bár szikrák vagytok, a jelen életünk, ez az anyagi élet, lefedett. A szikra le van fedve, vagy majdnem ki is hunyt. Ez csak egy példa. Azt a tüzet nem lehet kioltani. Ha kioltódna, hogyan bizonyítanánk a létezésünket? Nem hunyt ki a tűz, csak el van fedve. Amikor a tűz el van fedve, érezni a tetején a meleget, de a tüzet nem lehet közvetlenül látni. Hasonlóképpen, ez a lélekszikra le van fedve az anyagi ruhával; ezért nem látjuk. Az orvos azt mondja: „Jaj, leállt a testműködés; ezért megállt a szív. Az illető halott." De azt nem tudja, miért áll le a szív. Nincs az az orvostudomány, ami el tudná ezt tervezni. Annyiféle okot felsorolnak: „Mert a vértestek, a vörösvérsejtek működése leállt, fehérek lettek, ezért van ez..." Pedig nem. Nem ez a megfelelő válasz. A vért vörössé lehet tenni... nem a vörösség az élet. Annyi természetes termék van, ami eleve vörös. Ettől még nincs bennük élet.